"Az első kérdésem az volt: meg fogok halni?" – kegyetlen diagnózis tette pokollá egy fiatal életét

Egy fitt, szorgalmas fiatal szakmunkás, aki előtt még ott állt a jövő, soha nem gondolta volna, hogy egy tompa fájdalom a térdében élete legnagyobb küzdelmévé fogja kinőni magát.

Semmiből jött fájdalom vezetett a rákdiagnózisig

Cooper Sterling, egy 22 éves építőmunkás Sydneyből úgy élte az életét, mint bármelyik másik srác a korában: keményen dolgozott, szórakozott a barátaival, és hétvégén barátnőjével, Torival töltötte az idejét. Azonban tavaly év végén minden a feje tetejére fordult, miután az, amit ő csupán növekedési fájdalomnak hitt, pusztító rákdiagnózisba torkollott.

– emlékezett vissza Cooper a Daily Mailnek.

Ami tompa fájdalomként indult, és amelyet csak Voltaren és Nurofen csillapított annyira, hogy kibírja a napot, egyre rosszabb lett. Decemberre odáig fajult, hogy alig tudta behajlítani a lábát. Ennek ellenére kitartott, és még egy hajóútra is elment Torival, állandó kínok között.

Januárban végül elérkezett a töréspont. Egy újabb álmatlan, kínzó éjszaka után azt mondta az apjának, hogy nem bírja tovább, és időpontot foglalt kivizsgálásra. Ezt követően minden egy szempillantás alatt pörgött le.

Egyetlen nap alatt ultrahangon, röntgenen, majd további vizsgálatokon, köztük MRI-n és CT-n esett át. Néhány órán belül a háziorvosa telefonált neki, sürgetve, hogy azonnal menjen vissza, és vigyen magával valakit.

Néhány nappal később a biopszia megerősítette a legrosszabb félelmét, miszerint oszteoszarkómája van, egy ritka és agresszív csontdaganat, amely leggyakrabban tinédzsereknél és fiatal felnőtteknél fordul elő.

Az első pillanattól próbált pozitív maradni, arra gondolt, hogy nagymamája legyőzte a tüdőrákot, a nagynénje pedig a mellrákot.

Két héttel később megkezdődött a borzalmas kemoterápia.

– mesélte Cooper.

"Vágjuk le a lábat"

Négy kemoterápiás kör után a daganat nem zsugorodott, sőt, nőtt tovább, és veszélyesen közel került a fő artériájához. Az orvosok feltárták a hátborzongató lehetőségeket, miszerint megpróbálhatják kimetszeni a tumort, de nem volt garancia arra, hogy sikerül mindet eltávolítani. Még egyetlen visszamaradt sejt is a rák kiújulását jelenthette volna, így a biztonságosabb választás az amputáció volt.

2025 márciusában Cooper nagy műtéten esett át, a térd fölött 12 centivel amputálták a lábát. 48 órán belül már járókerettel állt, és mindössze kilenc nappal később elhagyta a kórházat.

Szerencséjére nem töltött egy napot sem egyedül a kórházba, ugyanis Tori végig mellette volt.

Júliusban, néhány hónappal a műtét után Cooper megkérte Tori kezét.

Most Cooper már nem hagyja, hogy a rák korlátozza őt. Elhatározta, hogy a történetével másokat fog segíteni. Online dokumentálni kezdte az útját, és több ezer támogatót gyűjtött maga köré.