"Ő adja az erőt, mosolyával vezet minket" - Nolina, bár halva született, a legjobb családban landolt

PUBLIKÁLÁS: 2025. augusztus 16. 09:30

Adrienn minden nap harcot vív egy különleges kislányért, Nolináért, aki bár halva született, már hét éve él és mosolyog. Az anyuka őszintén mesélt az életükről, a nehézségekről, a reményről és arról, mit jelent számukra egy olyan gyermek, akinek a szemében ott él az akarat. Így küzd Nolina nap mint nap!

Nolina súlyos, születéskori agykárosodással jött világra. Mozgása jelentősen korlátozott, beszéde nehezen érthető, mégis értelmes, együtt él a világgal. Bár fejlődése elmaradt kortársaiétól, ért, emlékezik, reagál és érez.

"Nolina jó helyre született, ameddig bírom, fogom a kezét"

Adrienn, Nolina édesanyja, egyetlen percre sem engedi el kislánya kezét. Célja nem más, mint hogy Nolinát elvezesse odáig, hogy a lehetőségekhez mérten képes legyen önállóan élni, ellátni magát, és kapcsolódni a világhoz. Azonban a Prekop család élete nem egyszerű. A fejlesztések heti több alkalommal zajlanak, különböző városokban, és mindezt két gyermek mellett, hatalmas logisztikával kiszámolva.

Hetente többször járunk fejlesztésre, úszunk is, most a lovas terápiát is kipróbáltuk. Szekszárdra szoktunk menni intenzív terápiára. Nekem vidéken könnyebb, főleg két gyerekkel, biztonságosnak érzem. Néha nagyon nehéz, és feladnám az egészet, de ő adja az erőt, a mosolya, a szemében az akarat. Néha elgyengülök, de akkor rám néz, és megyek tovább.

- meséli lapunknak Prekop Adrienn a mindennapi küzdelmeiről.

Az utazások, a terápiák, az állandó szervezés komoly teher, főleg úgy, hogy közben a gyűjtés, amely segíthetné a hosszútávú fejlődést, egyre kevésbé aktív.

Kis összegek érkeznek, és nem tudom, mire lesz végül elég. Nehéz ez, mert a fejlődés, amin Nolika keresztülmegy, nem olyan, ami látványos vagy gyors. Nem lesz egyik napról a másikra csoda. Talán az emberek emiatt fáradtak el az adományozásban. Azonban Nolinának ezek a támogatások az életét adják, a fejlődését.

- teszi hozzá Adrienn.

A legtöbb szülő kénytelen megtanulni különböző terápiás fogásokat, otthoni gyakorlatokat, de ez sem egyszerű.

"Én inkább az anyukája szeretnék lenni, nem a fejlesztője."

Én nem szeretném túlzottan piszkálni őt, tőlem nehezebben is fogadja. Nem úgy fogadja a tornát, mint egy fejlesztőtől. Velük mosolyog, itthon inkább csak elviselné. Itthon én az anyukája vagyok. Nehéz kereszt ez, sokat küzdünk, de amíg bírom, én gondoskodom róla, és elvezetem addig, míg nem tud magáról gondoskodni. Nem adnám otthonba semmi pénzért. Nem tudnám úgy leélni az életem, hogy ő egy otthonban van, és én meg élem az életem. Ő érti a világot maga körül. Nem lehet vele ezt megcsinálni

- meséli Adrienn.

Nolina ugyanis nemcsak fizikailag, de mentálisan is kapcsolatban van a világgal. Bár nem 7 éves szinten, de ért, reagál, emlékszik és él. A család összetart, támogatják egymást szülőként. A közös cél tartja őket együtt: Nolina és a másik gyermekük élete és boldogsága.

Szerintem Nolina jó helyre született. Mindkét oldalról megkapja a szeretetet. Mi így próbálunk hosszú távon is működni, férfiként és nőként is. Ha egyszer eljut oda, hogy kerekesszékben is, de önállóan el tudja látni magát, az már egy hatalmas nyereség lenne. Ha a beszéde olyan szintre fejlődne, hogy a világban is helytálljon, az mindennél többet jelentene.

- teszi hozzá.

Ha szeretnél segíteni Nolina fejlesztéseiben, akár egy kávé árával is, minden apró támogatás számít. Ezt ezen az oldalon megteheted!

Nolina mosolya nem csupán fény, hanem üzenet is, egy jó energia amiért érdemes remélni. És mi küzdünk tovább érte, mert ő fontos.

- zárja gondolatait Nolina anyukája, Prekop Adrienn.