Márciusi jeles napok - mi vár ránk ebben a hónapban

• Március 7. Aquinoi Szent Tamás
• Március 9. Franciska
• Március 10. Ildikó és a 40 vértanú
• Március 12. Gergely
• Március 15. Nemzeti ünnep
• Március 17. Gertrúd, Patrik
• Március 18, 19, 21. Sándor, József, Benedek
• Március 24. Gábor
• Március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony
• Március 29. Auguszta

A tavasz a megújulás, a természet újjászületésének évszaka. A nappalok hosszabbodnak, az időjárás enyhül, a virágok ekkor már kikukucskálnak a föld alól, a madarak készülődnek a fészekrakáshoz, némelyiküktől hangos az erdő.

Március 7. A montecassinói bencés kolostorban nevelkedett Aquinoi szent Tamás.

„Ami másé, nem Tamásé.”, vagyis: „Ami tiéd, vedd el, a másét kerüld el”. Neve napján a hozzá fűzött mondókát ismételték: "Tamás, aki jobb ember, mint három más". Vagyis, akár fúj a zord szél, akár hull a hó, kellemesebb ilyenkor az időjárás – hiszen ekkor már kifelé megyünk a télből.

Március 9.Franciska derűje, vagy borúja hosszabb távra megmutatja a remélhető időjárást. A régiek azt tartják, hogy amilyen az időjárás az ő napján, olyan lesz egész márciusban.

Március 10. Ha Ildikó napján fagy, 40 napig el nem hagy. Ildikó napja a néphagyományban időjárás-mutató nap. A mohácsi sokac hiedelem szerint a 40-es nap előestéjén egy asszony szőtt, de figyelmeztették, hogy ne dolgozzon, mert másnap a negyven vértanú ünnepére virradnak. Az asszony nem fogadta meg a tanácsot, két hét múlva hirtelen meghalt. Ez arra is rávilágít, hogy a téli szövést-fonást e napig be kellett fejezni, mert ekkorra eljött a tavaszi munka ideje.

A katolikus egyházban ez a nap a negyven vértanú emléknapja is. A legenda szerint az Armenia Minorban és Kappadókiában állomásozó 12. légióban szolgáló 40 római katona i. e. 320 körül az örményországi Sebaste városában egy tó jegén szenvedett fagyhalált a hitéért.

Az ilyenkor előforduló fagyos napok ismerete kapcsolta össze a pásztorok és a földművesek képzeletvilágában a vértanuk ünnepéhez fűződő 40 napos időegységet.

Március 12. Gergely nap is ritka, ha jó! Hideg, szeles, sokszor van hó! Régi és gyakran bevált népi megfigyelés szülte e csíziós versikét, amely arra utal, hogy ekkor még, ahogyan a pásztorok mondják: „Gergő a tekergő, megrázhatja hó szakállát!” Zalában viszont úgy tartják, hogy az e napon metszett tőkén sok szőlő terem majd. A népi kalendárium jeles névadója, Nagy Szent Gergely pápa, aki, mint a középkori kultúra legnagyobb előkészítője, iskolákat alapított és bevezette az egyházi énekek klasszikus rendszerezését, a gregoriánt, ezáltal ő lett az iskolák és a diákok védőszentje. Gergely vitézei a fakardot öltött, püspöksüveges gyerekek, régen ez idő tájt házról-házra jártak és köszöntötték a tavaszt, toborozták a diákokat az iskolába, miközben a természetbeni juttatásokat is összeszedték a tanítómestereknek, de eközben őket is megajándékozták elemózsiával. Általános vélekedés a gazdák részéről, hogy márciusban kell kiszabadítani a szőlőtőkéket a téli takarásból, amire az ilyenkor már megszólaló cinkék is ösztökélik őket, sürgetve őket, „nyitni kék, nyitni kék!” Varázskeltő célzattal ekkor szokás megmetszeni a szőlőskertek négy sarkán egy-egy tőkét, a gyümölcsösökben pedig egy-egy kiválasztott gyümölcsfát.

Március 15. Az évszakváltás legpezsdítőbb időszakát nyitja a Petőfiék pesti forradalmát idéző március idusa, az ősi római naptár szerinti tavasz-újév kezdete, amikor már nálunk is viaskodnak a télutóval a langyosabb légáramlatok és a kertekben, meg az ébredező határokban elkezdődik a mind sürgetőbb dologidő.

Március 17. A népi kalendáriumban erre utal Gertrúd napja, amely a sokasodó kinti tennivalók révén - ahogyan a régiek mondják - igencsak „megereszti a munkát”. A VII. században élt Szent Gertrúd apátnő névünnepét guzsalyütő napként emlegetik, mert ekkor az asszonyoknak be kell fejezni a téli elfoglaltságnak számító szövést-fonást, hogy felkészüljenek a nagytakarításra és a veteményezésre.

Gertrúd napjával osztozik az írek patrónusának, Szent Patriknak névünnepe, akinek tiszteletére az ír férfiak a kalapjukra zöld rekettyelevelet tűznek, aminek zsenge tüskéi a tavaszponton álló Napot jelképezik. A népi hiedelem azt is mondja, hogy a rekettyebokrok visszavágásával a Nap erejét fokozzák.

Március 18. Sándor, 19. József, 21. Benedek

„Baktat három vándor:
Benedek, József, Sándor –
Elől megy Sándor,
Sándor után József,
József után Benedek:
Ők hozzák a meleget!”

Rákos Sándor: „A három vándor” című versikéje ígéri így a tavaszt hozó jó időt. A három meleghozó névnap a napéjegyenlőség idejére esik, amikor megfordul az idő, ezáltal időjárás- és termésjósló szerepük is van.

„Sándor napja ma vagyon, átbillegünk a fagyon!” Sándor napjától nemcsak a legkorábban visszatérő gólyák örvendeztetnek meg bennünket, hanem végre a napsugarak is velünk maradnak. József ünnepnapján érkeznek a fecskék, és ha piszkos a tolluk, bő termés, ha fehér, szűk esztendő lesz. Állítólag, ha ekkor megdördül az ég, tanácsos az udvarról egy marék földet a kerítésen át a kertbe dobni, hogy sok kapor nőjön.

Szintén régi hiedelem, hogy amilyen az időjárás József napján, olyan marad 40 napig. Szamosháton pedig úgy tartják, hogy ekkor már kalapáccsal sem lehet a füvet visszaverni a földbe. A méhészek ekkor eresztik útjukra a kaptárakba vissza-visszatérő tavasz jelképét, a méheket.

Szent Benedek napján Göcsejben zsírt és fokhagymát szenteltek, aminek gyógyerőt tulajdonítottak. Szeged környékén a Benedek-napi fokhagyma főzetével tífuszos betegeket mosdattak, másutt egyes háziállatok felfúvódása ellen tartották hatásosnak.

Az áhított tavasznak ugyancsak be kell köszöntenie, mert az Alföldön is Benedek napját tartják a legalkalmasabbnak a fehér bab vetésére, más helyeken pedig ekkor szórják a földbe a zabot és az árpát. De bárhogy is alakul az időjárás, a hagymát Benedek napján kell elduggatni még akkor is, ha satnyább termést hoz, mert legalább elűzi a boszorkányt – tartja a hiedelem. Régi időjárásjóslás szerint, ha Benedek napján dörög az ég, abból száraz nyár következik.

Március 24. Böjtmás hava utolsó harmadának egyik jeles napja Gábor, a bibliai Gábriel, aki hírül adta Keresztelő Szent János születését. Gábor napja a káposztaültetés hagyományos kezdete, de napjához babonás hiedelem is keveredett. Állítólag egyes helyeken a távolabbi kertekbe igyekvő háziasszonyok ugyancsak szedték a lábukat, hogy útközben ne találkozzanak kakassal, mert az a földbe tett káposztamag közé gazt kapart volna. Más helyeken úgy tartják, hogy ha a búzát harangszókor vetik, üszkös lesz a mag, s ha a vetés napján kenyeret sütnek, rossz lesz a termés.

Március 25. Jézus fogantatásának napja, nem véletlen tehát a pásztorok hiedelme, hogy Gyümölcsoltó Boldogasszony indítja meg a mezőt a növekedésre. Régebben e napot tartották az oltás és szemzés legalkalmasabb idejének. A göcsejiek szerint az ekkor beoltott fát nem szabad kivágni mert vér folyna belőle. Általános szokás viszont, hogy ekkor megrázzák a gyümölcsfák ágait, hogy bő termést hozzanak.A délvidéken ekkor a békákat figyelik, mert, ha megszólalnak, még negyven napig hideg lesz.

Március 29. Akár meleg, akár fú, Auguszta napján bekerülhet a földbe a paprika, a paradicsom, a káposzta, a zeller és az uborkapalánta, el kell szórni a paraj, a sárgarépa, a petrezselyem és a retek magját, és Auguszta azt is mondja, hogy ilyenkor kell varázskeltő, termésnövelő célzattal a mákot is a földbe szórni.

Szerző: Szigethy Emma