A talajvízből, folyókból vagy más felszíni vizekből egyre nagyobb nehézséget jelent a tisztaivóvízelőállítása. Különösen az intenzíven hasznosított mezőgazdasági területeken figyelhető meg a talajvíz mind fenyegetőbb méretű szennyeződése a műtrágyákból és a növényvédő szerekből származó nitrátokkal, peszticidekkel. Az ipartelepek közelében pedig a klórozott szénhidrogének felhalmozódása okoz gondot. Az ivóvizet ezért sokszor távolról, kevésbé szennyezett területekről kell csővezetéken a felhasználás helyére vezetni. A költségek tehát nőnek, a talajvíz szintje pedig süllyed az intenzív vízkiemelés miatt.
Minél több vezetékes vizet használ fel a lakosság, annál többe kerül a víz kinyerése, tisztítása és szállítása. A felhasználás helyétől függően, ma már Európaszerte és hazánkban is egy köbméter víz 1-3 Euróba kerül. A legtöbb településen ehhez még hozzá kell számítani a képződő szennyvíz elvezetésének és tisztításának költségeit.
Egy háztartásesővízáltali költségmegtakarítását könnyen megbecsülhetjük, ha azt vesszük alapul, hogy az éves 100-500 m3 vízfogyasztásnál az ivóvíz mintegy 50 %-át esővízzel helyettesítjük. Igaz, a megtakarítás összegét csökkenti az esővízgyűjtő és hasznosító berendezések beszerzésének, felszerelésének és üzemeltetésének, karbantartásának költségei. A felhasznált vagy fölösesővízszennyvízcsatornába bevezetett része szolgáltatási díjkötelezettséget jelenthet, ami tovább csökkentheti a költségelőnyt.
A víznyerés helyétől olykor 100 km-re is el kell juttatni csővezetéken az ivóvizet a felhasználás helyére. A szivattyúzás elektromosenergia igénye pedig igencsak tetemes, hiszen nem csak a csővezeték ellenállását kell leküzdeni, hanem a magasan fekvő településeken is jogosan igénylik a megfelelő víznyomást. Ezenkívül sok energiát fogyaszt a víz előkészítése, tisztítása is. Azesővíztovábbítása ezzel szemben csekély energiafelhasználással jár, mivel csak kis nyomáson és rövid távolságra kell vezetni.
Minél keményebb a víz, annál több mosószer szükséges a ruha mosásához. A kemény vízhez akár kétszer annyi mosószert (vagy még többet) kell adagolnunk, mint a lágy vízhez. A vezetékes víz keménységét okozó kalcium- és magnéziumionok ugyanis megkötik a szappan- és egyéb mosószer-molekulákat. A mosószerekhez ezért általában vízlágyítót is adagolnak; minél keményebb a víz, annál többet. Mindennek az a következménye, hogy több és drágább mosószerre van szükség, a szennyvíz pedig sok foszfáttal, felületaktív anyaggal és fehérítőszerrel terheli a környezetet, a természetes vizeket.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.