Az emberi szervezetben alkalmazott mesterséges mikrojetek meghajtó anyaga ma sok esetben mérgező vegyület, például hidrazin. Bár kis mennyiségben használják a mikrorakéták meghajtására, fontos, hogy ártalmatlan legyen az üzemanyag.
Samuel Sanchez és csoportja platinával bevont fémlapokat úgy formázott negyven-ötven mikrométer hosszúságú tubussá, hogy a platina a belső felületre kerüljön. Amikor az aprócska rakétákat meleg, gyenge hidrogén-peroxid oldatba helyezik, a platina katalizálja a vegyület lebomlását vízzé és oxigénné. Ez gázbuborékok képződésével jár, amelyek a tubus végén lépnek ki, és az ellenkező irányba mozdítják el a mikrojárművet.
A folyamat eredménye egy olyan mikrorakéta, amely a saját hosszának kétszázszorosát képes megtenni másodpercenként, gyorsabb mint a legfürgébb baktérium. A tubust mágneses tér segítségével tudják irányítani, sebességét pedig a folyadék hőmérsékletével változtathatják. A testnedvek élettani hőmérsékletén, 37 Celsius fokon csak 0,25 százalékos hidrogén-peroxidra van szükség az apró sugárhajtómű meghajtásához.
Eredményükről a drezdai Leibniz Intézet (IFW) munkatársai a Journal of the American Chemical Society című folyóiratban számoltak be.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.