Diszlexia gén

A Karolinska Egyetem munkatársai felfedezték, hogy a diszlexia kialakulásában érintett gén szerepet játszik biológiai folyamatok esetén: szabályozza azokat a nyúlványokat, melyek a sejtek a kommunikációra használnak.

A diszlexia egy öröklődő olvasási zavar, melynek kialakulásával számos gén kapcsolatba hozható, azonban a jelenség háttere nagyrészt nem ismert. A svéd Karolinska Intézet, és a finn Helsinki Egyetem munkatársai ezen gének egyikét, a DCDC2-t tanulmányozták, mely az agy idegsejtjeinek jelátvitelében tölt be fontos szerepet.

Az idegsejtek felszínén rövid csillószerű képződmények vannak jelen, melyek jelentősége eddig nem volt ismert. Juha Kere professzor és munkatársai szerint ezeket a képletek a sejtek az egymással való kommunikációhoz használják, és kiemelt jelentőséghez jutnak a szervfejlődés során.

Egy korábbi állatkísérletes vizsgálat a DCDC2-re, és két másik diszlexiás génre terjedt ki, melyek mindegyike a sejtvándorlás folyamatában érintett, emiatt szerepük alapvetőnek bizonyult az embrionális agyfejlődés során. Jelen vizsgálat arra a megállapításrsa jutott, hogy a csillók a sejtvándorlást irányítják.

A PLoS ONE júniusi számában megjelent tanulmány szerint a DCDC2 szabályozza a csillók hosszúságát. Amikor a gén variánsát egy kísérletes féregbe, a C. elegansba juttatták be, az idegsejtek kapcsolatai rendellenes mintázatot mutattak. A csillók rendellenességeit számos szerv esetén leírták, mely állapot olyan genetikai betegségekben nyilvánulhat meg, mint például a policisztás vese és a Kartagener-szindróma, de a hiba megmutatkozhat akár cukorbetegségben, elhízásban, vagy skizofréniában is.