Szertefoszlott Sütő Enikő álma: Pánikbeteggé tett a jogi pálya - interjú

A többségnek manökenként égett a tudatába az arca. Egyáltalán vágyott rá, hogy modell legyen? 

Értelmiségi családból származom, ezért a szüleim hallani sem akartak a modellszakmáról, pedig már fiatal koromban felvetődött ez a kérdés. Aztán telt-múlt az idő, és Fenyő János rávett, hogy készüljön rólam egy fotó. Az egész országot bejárta az akkori Fabulon-plakát, amin meztelen háttal egy szűk farmerban szerepeltem. Ennek ellenére sosem akartam modell lenni.

Ha nem ebben a szakmában akart érvényesülni, mégis hogyan lett az Év manökenje 1978-ban? 

Az álmom az volt, hogy jogász legyek. De addig is, amíg a jogi egyetemre készültem, elmentem a tudakozóba dolgozni. Ám amikor hajnali háromkor, négykor kellett kelnem, meguntam. Addigra már ismert voltam a plakát miatt és a szüleim is elfogadóbbak lettek a modellkedés iránt. Úgy gondoltam, miért ne, és belevágtam. Mert egyetlen dolgot biztosan tudtam: nem akarok unalmas életet élni.

Mindig szépnek tartotta magát? 

Sosem értettem, miért én értem el ilyen eredményeket. Amikor átvettem az Év manökenje díjat, azt néztem, hogy nálam sokkal szebbek is vannak. Lehet, hogy végül ez volt a sikerem titka, hogy sosem görcsöltem rá, mindig belecsöppentem a helyzetekbe.

Mi volt a legizgalmasabb a szép­ségiparban? 

A szocializmusban kuriózumnak számított, ha utazni lehetett. A többség háromévente tudott csak külföldre menni. Mi viszont szinte folyamatosan úton voltunk. Nagyon élveztem azt az időszakot, és azóta is vannak barátaim a modellszakmából. 

Aztán felvették a jogra. 

Végig küzdöttem az előítélettel, csak néztek, mit keres itt egy manöken. De próbáltam bizonyítani. Majdnem summa cum laude államvizsgáztam. A szellemi alkotók voltak az én műfajom, az ő ügyeikkel foglalkoztam. 

Ha ennyire jól ment, miért hagyta ott a jogi pályát? 

Egyszerűen túlterhelt voltam abban az időszakban. Már az államvizsgánál jelentkeztek a pánikbetegség tünetei. Be kellett látnom, hogy munkamániás vagyok. Akkor három állásom volt egyszerre. A modelliskola, az ügyvédi iroda és volt egy nemzetközi cégem is. Mellette pedig egy férjem, akire már abszolút nem jutott időm, pedig gyermeket terveztünk. Ezért döntöttem úgy, hogy változtatnom kell. Nem éreztem az utamnak a jogot, ezért otthagytam. 

Volt valaki, akihez segítségért tudott fordulni ebben a nehéz időszakban? 

Hál’ istennek a szüleim nagyon jó értékrendet adtak tovább. Tudom, hogy nem azt az utat kaptam a sorstól, hogy a hagyományos női szerepet töltsem be. Sokat agyaltam ezen, de rájöttem, nincs ezzel baj. Lehet, hogy mások ítélkeznek felettem, hogy nem lett gyerekem, ám én ezt nem bánom. Így alakult az éle­tem, más utat járok. Nekem az az életfeladatom, hogy másoknak adjak erőt.

Nem sokat lehet tudni a magánéletéről. Sokat volt szingli? 

Ezen mindig jókat mosolygok. Rendszeresen azt hitték rólam, hogy szingli vagyok, pedig közben pont az ellenkezője volt igaz. Alig-alig volt olyan időszak az életemben, amikor valóban egyedül voltam. Mindössze annyi történt, hogy mások nem tudtak a partneremről, mert mindig óvtam a ma­gánéletemet – elvégre nem véletlenül hívják így.