Keleti Andrea: 25 év alatt sem untunk egymásra Zolival

Egy ideje nem hallani önökről, minek köszönhető ez a nagy csönd?

Jó érzés, ha az embereket érdekli, mi van velünk, de az életünk túl rendezett ahhoz, hogy újabb és újabb szenzációval szolgáljunk. Ha olykor megkeresnek, szívesen vesszük a felkérést, de nem vágyunk már arra, hogy mindennapi figyelmet kapjunk.

Sikerült a korábbi képernyős sikerekből profitálniuk?

Gyerekkorom óta táncolok, ami a lételememmé vált. Aztán jött a Szombat esti láz, ahol Csonka Andrást tanítottam táncolni. Nagy sikert arattunk, és teljesen megváltoztatta az életünket, számos olyan lehetőséget hozott, amiről korábban nem is álmodtunk. Voltam műsorvezető, zsűritag hatalmas show-műsorokban, sőt, még énekeltem is. Közülük a Konyhafőnök volt talán a leghasznosabb, egyenesen imádtam. Azóta rendszeresen kipróbálok új ételeket, sőt a férjemmel tavaly a huszadik házassági évfordulónkra Toszkánába utaztunk egy híres olasz séfhez, akitől jó néhány különleges receptet is megtanultunk. Azóta hobbink lett a főzés a férjemmel.

Az utcán még felismerik?

Meglepő, hogy habár évek óta alig szerepelek a televízióban, mégis felismernek bárhová megyek. Bevallom, jólesik az emberek kedvessége. Viszont emiatt sem mindegy, hogyan lépek ki otthonról, egy kicsit ez is motivál, hogy mindig odafigyeljek magamra.

Férjével is a tánc révén ismerkedett meg, nem tartott attól, hogy túl sok időt töltenek majd együtt?

Még nem is gondoltunk rá, hogy valaha egy pár lehetünk, amikor már rengeteg időt töltöttünk együtt. Edzettünk, táncversenyekre utaztunk, és ha kellett, magyar bajnokként még a felkészülésben is segítettem Zolinak. Már akkor, 25 éve is remekül tudtunk együttműködni. Közben szépen lassan alakult ki az a bizonyos elszakíthatatlan kötelék kettőnk között. Hogy túl sok időt töltenénk együtt? Nem gondolom, Zoli remek társaság, a gyerekekkel szinte versengünk, kivel töltse a szabad délutánját. Persze vannak csak apa-lánya programok, és a két fiú is egyre többet bütyköl együtt a garázsban, amibe nekünk, lányoknak nincs beleszólásunk. Így kerek az életünk és eddig még nem untunk rá egymásra, sőt a tánc és a főzés mellett barkácsolni is imádunk közösen. A házunkat, ami egy régi épület, nyolc évvel ezelőtt vettünk, és folyamatosan magunk építgetjük-szépítgetjük. Szeretem, amikor Zoli hív, hogy akkor milyen festéket vegyen a kerítéshez. Ezek a közösen megélt élmények tartanak minket össze igazán.

Nyaralni is együtt szokott a család? Elvégre már nem kicsik a gyerekek.

Alapból sportos család vagyunk, így ha tehetjük, minden évben megyünk síelni, és különböző nyári utakat is szervezünk. A nyaralások fénypontja, amikor mindannyian bepattanunk a lakókocsinkba, és együtt indulunk valahová. A gyerekek már szinte felnőttek, nyilván bőven vannak már saját programjaik, de egy-két hetet biztos, hogy együtt tudunk tölteni egy kis kempingezéssel. Már el is kezdtem kitalálni a következő úti célokat. A törzshelyünket, Szentest például biztos meglátogatjuk.

Fontosnak tartja, hogy a gyerekeiknek továbbörökítsék a tánc szeretetét?

Fontosnak, mert a tánc sok mindenre megtanít. Kitartásra, tartásra, nőiességre és férfiasságra egyaránt. A fiam egyébként most kezdett bele, mert már annyit rágtuk a fülét, hogy úgy döntött, inkább megtanulja, csak ne piszkáljuk. De bízom benne, idővel rájön, milyen jó dolog, ha vezetni tud egy nőt a táncparketten, méghozzá nem is akárhogyan.