Bódi Guszti oltásra buzdítja a romákat

A Bódi család több fiatal és idősebb unokatestvért, rokont temetett el a koronavírus miatt, ezért óriási megkönnyebbülés volt számukra, amikor elérhetővé vált a vakcina.

– Nálunk nem volt kérdés, hogy én, Margó és a gyerekek is vállalják az oltást, mert ez az egyetlen megoldás arra, hogy ne történjen több tragédia – magyarázta a Borsnak Guszti. – Fontos, hogy mindenki tisztában legyen azzal, a vakcina felvétele nem csak azért fontos, hogy újra visszakapjuk az életünket, hanem azért is, mert az átoltottsággal rengeteg ember életét menthetjük meg. Persze nem akarom senkinek megmondani, hogy mit tegyen, ezt mindenkinek magának kell eldöntenie.

A mulatós sztár hozzátette, sosem felejti el azt a tíz napot, amikor fiuk állapota miatt aggódtak.

Amikor Csabi elkapta a vírust, tíz napig a poklok poklát éltük át. A legádázabb ellenségemnek sem kívánom, hogy ilyen helyzetbe kerüljön. Éjjel-nappal csak az járt a fejünkben, miként tudnánk megmenteni. A csillagokat is lehoztuk volna az égről, hogy ne történjen tragédia. Ameddig nincs baj, sokan nem ismerik fel a veszélyt, utólag pedig már hiába gondolkodik rajta bárki is, hogy az oltóanyag megmenthette volna a hozzátartozója életét.

A zenész abban bízik, hogy hatalmas rajongótáborukat mozgósítva sok emberhez el tudják juttatni a kampány üzenetét: az oltás életet ment.

A kezdeményezés által és roma emberek segítségével olyan lakosokhoz is eljutnak a legfontosabb információk, akik internet, vagy a technika hiányában nem tudnak regisztrálni. Ha már ezzel sikerül néhány ember döntését megváltoztatni, megérte.

Bódi Csabi szerint súlyosbítja a helyzetet, hogy a cigányok nagy része nem akarja felvenni az oltást.

– Sajnos hisznek a rémhíreknek, és rossz döntést hoznak. Ezért született meg az ötlet, hogy több neves roma zenésszel, művésszel együttesen indítsunk kampányt az oltás népszerűsítéséért. Hangsúlyozom, nem pénzért csináljuk. Azért adom ehhez a nevem, mert már átestem a koronavíruson, tudom, hogy mivel jár, és nekem is csak hajszálon múlt az életem. A legnagyobb félelmem nem az volt, hogy meghalok, hanem hogy milyen fájdalmat élnek át a szeretteim, ha elmegyek. A legrosszabb pillanataimban is azért aggódtam, hogy ha nem leszek, ki tartja el majd a feleségemet, a gyerekeimet.