Árpa Attila: Gyógyíthatatlan beteg vagyok!

A színész az ATV-n futó Mondd el Tatár Csillának! című műsor vasárnap esti adásában mesélt először mentális betegségéről, s kamerák előtt vallott róla, hogy nárcisztikus szociopata. A megdöbbentő beismerés után lapunknak részletesen is mesélt a személyiségzavaráról.

Ez egy gyógyíthatatlan betegség, illetve a betegség rossz szó, inkább úgy mondanám: pszichológiai rendellenesség, amit felismertem – kezdte Árpa Attila, aki filmjei kapcsán került kapcsolatba mentális betegekkel, s így ébredt rá saját problémájára. – Foglalkoztam pszichopata, szociopata, borderline és még sok fajta személyiségzavarral a filmjeimben megjelenő karakterek miatt a szo­ciopata típusban abszolút magamra ismertem. Egészen pontosan a nárcisztikus szociopatában. Ezt a felismerésemet pedig azóta orvosi szakvélemény is alátámasztja.

A színész a Borsnak egy kis jellemzést is adott, hogy nála miben és hogyan ütközött ki ennek a mentális problémának a megléte.

Az ilyen személyiségzavarban szenvedők – így én is – igazi lelki manipulátorok, zsarolók, betegesen birtokolni vágyóak, passzív agresszívek, s zseniálisan el tudják hitetni másokkal, hogy mindenben ők a hibásak. Az empátia és a megbánás mint olyan, nem létező jelenség náluk, maximum színjáték keretében, és sokféle érzelem sem tapasztalható a skálájukon. De rendkívül intelligensek, és tökéletesen tudják palástolni a problémát – árulta el a színész, akit arról is faggattunk, vajon nála mikor alakulhatott ki ez a furcsa személyiségzavar. – Azt gondolom, gyermekként rendkívül sok bennünk az érzelem, és nagyon intenzíven is éljük meg ezeket, pont emiatt kiskorban a legsebezhetőbb az ember. Hogy ne fájjon, ha bántanak, elkezdjük kizárni az érzelmeket, falakat építünk, s így védjük magunkat. Ezek a falak az évek során pedig csak gyarapodnak, magasodnak, míg végül megközelíthetetlenek leszünk az érzelmeknek.

A színész szerint mentális rendellenességének felismerése, s annak elfogadása már egy óriási lépés volt, ami kevés szociopatának sikerül. A kezelése viszont nem feltétlen rajta múlik.

Amikor tudatosult bennem mindez, elkezdtem számot vetni a múlttal, bocsánatot kérni azoktól, akiket megbántottam. Hogy ez tiszta érzelem vagy érzelem nélküli gesztus, talán mindegy is, a lényeg a tudat és a tett. Én ezt tudom tenni. Onnantól pedig, hogy én ezt nyilvánosan elmondtam, a környezetem fel tud készülni belőlem, és tudják, mi miért van – fűzte hozzá.