Krausz Gábor üzent a fanyalgóknak: Egy párként jöttünk haza Ázsiából

Tény és való, hogy az Ázsia Expressz egy embert és kapcsolatokat próbáló műsor és az sem titok, hogy szerelmek, barátságok, de még rokoni szálak is kuszálódtak már össze a forgatások alatt. Ezt jósolták a „jó akarók” Mikes Annának és Krausz Gábornak is, akik rácáfoltak a károgókra, hiszen épp olyan szerelmesen landoltak Budapesten, ahogy szűk hat hete elindultak onnan életük második, nagy tévés kalandjára. A sztárséf most a Borsnak mesélt kapcsolatuk alakulásáról és az átélt, nem mindennapi élményeikről.

Krausz Gábor: „Csak két szót mondanék...”

– Kezdeném mindjárt azzal, hogy semmi jóra nem számítottunk, de sokkal rosszabb volt a legvadabb rémálmunknál is. 

– Ha most jönne egy telefon, hogy elvesztek a felvételek, szerintem mindketten maximum két szót mondanánk, de ezt a két szót úgysem írhatod le, így ki sem mondom – kezdte nevetve Krausz Gábor, aki itt ragadta meg az alkalmat, hogy üzenjen azoknak a „közeli barátoknak”, akik az indulás előtt név nélkül féltették a kapcsolatukat egy cikkben.

„Kár volt aggódni...”

– Anna és köztem minden a lehhető legnagyobb rendben van. A kapcsolatunk nem csak hogy túlélte az Ázsia Expressz viszontagságait, de meg is erősödött. Persze mi ketten és a valódi barátaink pontosan tudták, hogy ez így lesz, így valójában továbbra sem hisszük, hogy a nyilatkozó ismer minket, sőt a létezése is kérdéses, de a lényeg, hogy kár volt aggódni – szögezte le a sztárséf, aki röviden összefoglalta élményeit a nagy kaland kapcsán.

„Csőtörés? Ugyan már!”

– Hogy mit hoztunk haza Ázsiából? Hát új recepteket biztosan nem. Maradjunk annyiban, hogy ettünk olyasmiket, amik remélem idővel kikopnak az emlékezetünkből! 

– Viszont egy hatalmas tanulsággal biztosan gazdagodtunk. Valamiért szeretünk panaszkodni és sokat emlegetni a saját kis nyűgjeinket. Hát én mostantól egészen másképp állok majd a mindennapi problémákhoz az már biztos. Csőtörés? Ugyan már! Legalább van vízvezeték az otthonomban, ami arrafelé kis túlzással kuriózumnak számít. Láttuk az igazi szegénységet, ahogyan azt a méltóságot is, amivel az ott élők kezelik a reménytelenségüket. Ők valahogy ismerik a receptet, amivel mosolyogva túltudnak lépni a legnehezebb élethelyzeteken is. Ha ezt a mentalitást be tudom integrálni a saját életembe, én már győztem – magyarázta Gábor, majd hozzátette, szívesen visszatérne turistaként Ázsiába, hogy ne csak kutyafuttában ismerkedjen meg például a Fülöp-szigetek szépségeivel.