Nem teljesült Mikó István szerepálma, pedig élete vágya volt, hogy az Operaház fantomjának címszerepét eljátszhassa.
Az álom nem vált valóra, a musical főszerepét más kapta, de a Thália Színházban a Miko(r) lesz a fantom?! című előadásban kárpótolhatta magát a művész.
– Bizony, nagy álmom volt a Fantom, de ma már ritkábban gondolok rá – vallotta be a Jászai Mari-díjas, érdemes művész. – De, egy másik vágyam beteljesedett, mivel alkatomnál fogva is, nagyon közel áll hozzám Svejk figurája. A humor is lételemem, boldog voltam, amikor felkértek a szerepre.
Mikó kitartó ember, öt alkalommal próbált bejutni a Színművészeti Főiskolára, mire végre sikerült a felvételi. Közben zenélt és repülőjegyet árult a Malév munkatársaként. A főiskola elvégzésével nagyot fordult az élete, elismert és népszerű színész lett, rendezőként is sikereket arat. Ma már nyugdíjas, de nem lógatja a lábát.
– Nem tudom elképzelni az életemet színház nélkül. Ameddig bírom, színpadon leszek, mert számomra a színjátszás és a közönség a legfontosabb. Viszont, már a magam ura és menedzsere vagyok, ami annyit jelent, hogy megválogathatom, milyen felkérésre mondok igent.
A zene mindig fontos volt az életében. Alapító tagja a Kossuth-díjas Kaláka együttesnek, zenét szerez, szöveget ír, és mostanában a hangstúdióban is munkálkodik.
– Egykor a Kalákával elkészítettük a Vidám koldusok című albumot, most pedig egy kantátát írtam, Vidám borisszák címmel, amelyben a Szekszárdi Muslincák férfikórus működik közre. . Idén lett érdemes művész. Mint mondja, szeretné meghálálni a kitüntetést, ezért is ingázik Budapest és Sopron között.
– Életem két fontos állomása a Turay Színház és a soproni Petőfi Színház. Mindkét teátrumban bemutató előtt állunk, ráadásul idén Sopronban még kettő is lesz. Ezen kívül Nyíregyházára és Salgótarjánba szinte hazajárok.
