A legtöbb színésznővel ellentétben az ötvennégy éves Szalai Kriszta nem csinál problémát abból, ha a közönség nem a kisminkelt, „megcsinált” arcát látja. Sőt! Kifejezetten élvezi, ha nem a külsejével, hanem a játékával sikerül elnyernie a nézők szimpátiáját. Bár utólag ő is megtud lepődni azon, hogy milyen rémisztő volt egy-egy előadásban, és viccesen meg is jegyzi, biztosan nem a szépségéért kap szerepeket. A csúnya karakterek pedig időről időre meg is találják, legutóbb a Tóth János című sorozatban kapott szerepet, ahol a sminkesek percek alatt csúnya nővé formálták, de a húsz évadot megélt, Ötödik Sallyban – amelyben skizofrén nőt alakított – és a Maradjunk annyiban című színdarab hajléktalan főszereplőjeként sem szemet gyönyörködtető asszonyként emlékezünk rá...
– Imádom a csúnyaságot, és szeretem a koromat is vállalni! Imádok csúnya nő lenni! Felhőtlen érzés, hogy akkor nem kell tipp-toppnak lennem. A nézőknek pedig egyfajta üzenet ez, hogy a mosoly is széppé tud tenni egy nőt. Egyáltalán nem okoz gondot, ha csúnya vagyok, mert én nem látom magam – mondta a Borsnak Kriszta, aki legközelebb november 22-én a Hatszín Teátrumban látható Maradjunk annyiban című darabban a nézők szeme láttára válik elhanyagolt asszonnyá.
– A színpadon festem idősre magam, és a fogaimat is bekoszolom. Élvezem az átalakulást, az esendőséget. Nem a külsőm, hanem a darab mondanivalója, a hajléktalanság a lényeg. Ezért vagyok színésznő!
Kriszta azt is elárulta, hogy harmincéves koráig egyáltalán nem sminkelte magát, azután kezdte a szempilláit festeni és pirosítót használni, de az alapozót a mai napig kerüli. Jól érzi magát a bőrében, és azt vallja, amíg a férje, Cserna Antal szépnek látja őt, addig nincs gond.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.