Bodrogi Gyula: Átmenetileg jól vagyok!

Az első, aki megérkezik az olvasópróbára, utál késni. Az utána szállingózó fiatal kollégákra kedvesen mosolyog, és bár árad belőle a barátságosság, érezni a levegőben, hogy tisztelik, de tartanak is tőle a fiatal színészek. 

Amikor erről kérdezzük, válasz helyett az ujjain kezdi el számolni, hogy hány évtizedet dolgozott színházban. Aztán amikor a hetedik ujja is emelkedni kezd, az ölébe ejti a tenyerét, és azt mondja: 

– Na jó, maradjunk a hatvannál! Ennyi év, és az a rengeteg szereplés színházakban, filmekben, ad valami olyat a fiataloknak, hogy ha meglátnak engem, azt mondják: Az anyját! Ez még mindig él? És még dolgozik? Ez reményt ad nekik, ezek szerint még ebben a korban is lehet dolgozni. 

Bodrogi Gyula Shakes­peare egyik legnépszerűbb művében, a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabban lép a Szegedi Szabadtéri Játékok hatalmas, ezer négyzetméteres színpadára, hogy négy­ezer ember előtt szerepeljen. 

– A nagy színpad az nem annyira megterhelő, mint a nagy meleg! – mondta, majd azt is elárulta a Bors olvasóinak, hogy érzi magát mostanában: – Úgy szoktam mondani, ebben a korban már nem lehet azt válaszolni, hogy igen, jól va­gyok. Átmenetileg jól vagyok!   

Stohl András apának hívja

Stohl Andrást igazán mély lelki barátság fűzi Bodrogi Gyulához. A fiatal színész szerint idős kollégájából árad az életbölcsesség. Annyira kedveli és tiszteli, hogy apának hívja. Minderről a Nemzet Színésze így beszélt egy korábbi interjúban:

–  Nem emlékszem, hogy mikor alakult ki köztünk ez a szoros kapcsolat. A színház és a vadászat a közös vonal. Mindkettő ősi foglalkozás. Érzelmeken alapul, készség kell hozzá.