Akár az elmúlt évek egyik legjobb thrillere is lehetett volna a repülős kaland, de végül pont azon bukott el, amin nem kellett volna. A befejezésre elfogyott az eredetiség, de azért Liam Neeson továbbra is zseniális.
Még maga Liam Neeson sem érti, miért találják meg állandóan pörgős akciószerepekkel. Az észak-ír születésű színészt ennek ellenére mostanában – a 2008-as Elrabolva óta – szinte kizárólag ilyen filmekkel keresik meg.
– Mindig jót derülök rajta, amikor megkapom az eredeti forgatókönyveket és olvasom, hogy a főszereplő egy 32–33 éves férfi – mondta az idén a hatvankettőt betöltő sztár.
Legutóbbi filmje, a Non-Stop is ebbe a sorba tartozik: egy légimarsallt játszik, akinek egy szövevényes ügyet kell megoldania tízezer méter magasan. Egy ismeretlen a repülőgépen azzal fenyegetőzik, hogy húszpercenként megöl egy utast, ha nem kap 150 millió dollárt.
A film első másfél órája már-már a zsenialitás határait súrolja, mindenki gyanúsított a gépen. Az alkotók remekül adagolják a feszültséget, a néző pedig együtt izgulja végig a nyomozást, hogy aztán a végén kiderüljön: ki mozgatta a szálakat.
És sajnos ez a leggyengébb láncszem, egy rendkívül sablonos és közhelyes magyarázatot kapunk. A végére elfogyott az izgalom és a lendület, egy üres látványmozi maradt, néhány erősen giccsbe hajló pillanattal.
