Sötét gondolatok kavarogtak Norbi fejében, mielőtt betolták a műtőbe. Szerencsére az operáció sikerült. Sorozat.
„Egy biztos, valami nagyon fontos, mondhatni sorsdöntő dolog történt velem. Más ember lettem. Mint aki nem megöregszik, de felnő hirtelen. Elfelejt mindent, ami az életben nem igazán fontos, ami csak felszín, látszat, hiúság. Merthogy a végső kérdésekkel szembenézve csak a lényeg marad. Már nem kapkodok. Nem sietek sehová. És nem akarok senkinek bizonyítani.
Ahogy egy barátom mondta: azokban a napokban egy felnőtt férfi feküdt egy szívsebészeti osztály kórtermében. Egy felnőtt férfi, aki már tudja, mi fontos, és mi nem, s hogy a szeretetnél és a gyerekek ragaszkodásánál semmi sem fontosabb. Egy felnőtt férfi, aki a szívét, tüdejét tekintve 40 percig nem élt. Azért, hogy élete hátralévő részében ne csak testben élhessen sokkal teljesebb életet.
Kicsit fáj a mellkasom, középen. Ha nagyobb levegőt veszek, esetleg sóhajtok, az kellemetlen érzés. A műtét miatt elfűrészelték a szegycsontomat, s most össze van drótozva. Középen érzem a szívdobogásomat. Naponta ötször vesznek tőlem vért. Amíg ennyi cső lóg ki belőlem, nem szurkálnak újra, hanem egyszerűen csak lecsapolnak a nyakamból. Olyankor már nem érzek semmilyen fizikai fájdalmat. Az orvosok óránként jönnek, nézik, nincs-e szívritmuszavar, vagy víz a mellkasomban…
A Napló egyedülálló módon 21 perces filmet mutat be a kálváriámról. Szalay Ádám, a műsor főszerkesztő-riportere végig bent volt a műtőben egy operatőrrel, és filmeztek. Mielőtt adásba került volna az anyag, Ádám behozta a kórházba a filmet, hogy végignézhessem. Különös érzés volt magamat holtan látni… Álló szívvel, vízszintes EKG-val. Elég bizarr volt, amikor az arcomra közelítettek. Nem mondom, hogy rémisztő. Inkább megdöbbentő érzés volt.
Azt is láttam, amint újraindítják a szívemet.
Miért volt fontos, hogy mindezt megörökítsék? Azért, hogy ne legyenek rosszindulatú találgatások abban az esetben, ha mondjuk meghalok. Ha elmentem volna, nyilvánvalóan az emberek nagy része azt mondta volna, hogy az Update miatt haltam meg. Szó nincs erről. Ez teljesen külön történet. Független az életmódrendszertől, amelyet hosszú évek kemény munkájával felépítettem. Valamit át kellett rajtam építeni, amivel érkeztem erre a világra, azért, hogy tovább élhessek azokért, akik fontosak nekem. Meg kellett egy kicsit halnom, hogy újra megszülethessek.
Augusztus elseje óta, vagyis három hónapja tudom, hogy lesz ez a műtét. Csak néhány embert avattam be, Rékával gondosan előkészítettünk mindent. Az operációról csak néhány családtag, és a legfontosabb munkatársak tudhattak. A vállalkozásomat a biztonság kedvéért átírattam Rékára. Nem akartam, hogy bármilyen igazságtalanság történjen vele, ha én ott maradok a műtőasztalon. Ezt az egészet ketten építettük fel, maradjon hát a család kezében.
Komolyan elhittem, hogy nem jövök vissza. Abszolút a halálra készültem. Hiszek a régi szamurájmondásban, miszerint a béke titka, hogy mindig készülj a háborúra. Úgy gondolom, pontosan azért élek még mindig, mert a halálra készültem.”
Gépet vesz a kórháznak
Norbi jótékony célra fordítja könyve bevételét. Azt tervezi, hogy olyan ultrahang-berendezést vásárol az Országos Kardiológiai Intézetnek, amellyel műtét közben is figyelni lehet a szív állapotát.
(Folytatjuk)
