Közellátás, távollátás, szemtengelyferdülés – vegyük észre a jeleket!

Melyek a leggyakoribb fénytörési hibák gyermekeknél, hogyan alakulnak ki?

A három leggyakrabban előforduló fénytörési hiba a közellátás, a távollátás és az asztigmia, azaz a szemtengelyferdülés. Ezek a fénytörési hibák olyan fizikai adottságok, melyeket a genetika, a születési körülmények, az életmódbeli sajátosságok és még számos más tényező alakíthat, befolyásolhat.

Közellátás (myopia) esetén a szem tengelye hosszabb az ideálisnál, ezért a szembogáron keresztül jutó fénysugarak az éleslátás helye előtt egyesülnek, és így nem megfelelő helyen adnak éles képet.

Távollátás (hypermetropia) esetén a szem tengelye rövidebb, így az éles kép a látóhártya mögött keletkezik, mivel itt egyesülnek a szembe jutó fénysugarak. 

Asztigmia, más néven szemtengelyferdülés esetén a szaruhártya felszíne nem gömbölyded, hanem ovális, tehát két, egymással általában merőleges tengelyben más a fénytörés. Az ideghártyára jutó fénysugarak így nem tudnak egyetlen pontban egyesülni, a látott kép elmosódott lesz, és a gyermek se közelre, se távolra nem lát élesen.

Milyen jelekből vehetjük észre szülőként, hogy gyermekünknek fénytörési hibája van?

A közellátó gyermek a távoli dolgokat nem veszi észre, illetve nem látja jól, így például az iskolában a táblát vagy otthon a tévét kell közelebbről néznie. Sokszor hunyorgással próbálja a látott képet élesíteni.

Távollátás esetén távolra is és közelre is rosszul lát a gyermek. Ezt a belső szemizmok erőlködéssel és az ebben a korban még rendkívül rugalmas, jó alkalmazkodóképességű szemlencse segítségével ki tudják korrigálni. A folyamatos izommunka azonban olyan fáradásos panaszokat okozhat, mint a fejfájás, szemfájdalom, időnkénti homályos látás, könnyezés és szempirosodás. 

Baba- és kisgyermekkorban észrevehetjük esetleg, hogy elmarad a fejlődés, a gyermek kevésbé érdeklődő, nem szereti a közeli szemmunkával járó elfoglaltságot (pl. rajzolás, legózás), nem vesz észre távolabb lévő dolgokat. Szintén a szemizmok erőlködése válthatja ki a kancsalságot is, ami miatt az egyik szem tompalátóvá válhat. 

Hogyan diagnosztizálják a fénytörési hibákat?

Fontosak a szűrővizsgálatok, melyek során fény derülhet a meglévő látáshibákra. Azonban a gyermekek szeme még olyan rugalmas, hogy nagymértékű alkalmazkodásra, fókuszálásra képes, így számos fénytörési hibát elfedhet erőlködéssel.

Ezért szükséges lehet a szem belső izmait ellazító, erőlködési képességét kikapcsoló pupillatágító szemcsepp használatára a vizsgálatok során ahhoz, hogy pontos mérési adatokhoz juthasson a vizsgáló orvos. Így akár a visszajelzésre még nem képes kisgyermeknek, csecsemőnek is megfelelő szemüveges korrekció adható. Később pedig szubjektív visszajelzést is kaphatunk a megfelelő szemüveg próbalencsék és látáspróbák használatával. 

Öröklődnek a fénytörési hibák?

Amennyiben a gyermek egyik szülője szemüveges körülbelül 30 százalék, két szülő esetén pedig 50-60 százalék annak az esélye, hogy a gyermek örököl valamilyen fénytörési hibát Azonban előre nem lehet megmondani, hogy ez mikor fog előjönni, és milyen típusú, mértékű látáshibát várhatunk. 

A megoldás a szemüveg – de mi történik, ha a gyermek nem akarja hordani a szemüveget? Hogyan tudjuk rávenni a viselésére?

Nagymértékű látáshiba esetén az éleslátás elérése általában elég motiváció a szemüveg viselésére, ugyanakkor kisebb probléma esetén sokszor nagyfokú szülői következetesség szükséges ahhoz, hogy a gyermek rendesen hordja a szemüvegét. Körülbelül 14 éves kortól kontaktlencse viselése is szóba jöhet, sok tinédzser szívesebben viseli ezt a típusú korrekciót.

Kisgyermekek esetén alkalmazható bizonyos esetekben pupillatágító szemkenőcs is az első időszakban, amely kikapcsolja a szem erőlködési képességét, ezáltal az éleslátás csak a szemüveg segítségével érhető el, rávezetve a kisgyermeket annak szükségességére.