

A leprát két baktérium okozza, amelyek elsősorban a bőrt és az idegrendszert támadják meg. A fertőzés kezeletlenül maradandó károsodásokhoz vezethet, ugyanakkor megfelelő terápiával megállítható és gyógyítható. A lepra baktériumát a 19. század végén, 1873-ban sikerült először kimutatni egy norvég orvosnak, Gerhard Hansennek. A felfedezés után sokáig azt gondolták, hogy a betegséget sikerült felszámolni, ehhez képest ma is világszerte emberek millióit érinti. Bár az 1980-as évek eleje óta kombinált gyógyszeres terápiával kezelhető, a gyógyulás hónapokig, akár évekig eltarthat, és jelentős költségekkel jár.

Világszerte átlagosan kétpercenként diagnosztizálnak új fertőzést, és minden ötödik új beteg gyermek. A legtöbb eset Indiában, Brazíliában, Nigériában és Indonéziában fordul elő, de Afrika és Dél-Amerika több térsége is érintett. A betegség elsősorban ott jelenik meg, ahol rosszak a higiénés körülmények és korlátozott az egészségügyi ellátás. Magyarországon több évtizede nem regisztráltak új esetet, Európa egyes keleti régióiban azonban ma is működnek a betegek ellátására szakosodott intézmények. Románia, Ukrajna és Oroszország egyes térségeiben még ma is léteznek olyan speciális ellátóhelyek, amelyek a leprával élők elkülönítésére jöttek létre.
A lepra egyik jellemzője a rendkívül hosszú lappangási idő, amely néhány hónaptól akár 20–30 évig is tarthat. A tünetek fokozatosan alakulnak ki, és gyakran sokáig enyhék maradnak.
Gyakori panaszok közé tartoznak:
A fájdalomérzet csökkenése miatt a betegek sokszor észrevétlenül szenvednek el sérüléseket, amelyek könnyen elfertőződhetnek és súlyos szövődményeket okozhatnak. A halálesetek hátterében jellemzően a szervezet fokozatos legyengülése, valamint a nem megfelelő higiénés körülmények között kialakuló sebelfertőzések állnak.
A betegség súlyossága nagyban függ az immunrendszer reakciójától. Enyhébb formában csak néhány bőrelváltozás jelentkezik, míg súlyosabb esetekben az idegrendszer és más szervek is érintettek lehetnek. Léteznek átmeneti típusok is, amelyek lefolyása a kettő között helyezkednek el. A leprát a Mycobacterium leprae és a Mycobacterium lepromatosis nevű baktériumok okozzák. A fertőzés terjedőképessége alacsony, többnyire csak hosszan tartó, szoros testi kontaktus során adódik át, cseppfertőzéssel, a légutakon keresztül. A megbetegedés kockázata elsősorban akkor nő meg, ha az érintett immunrendszere legyengült, sok esetben azonban a szervezet különösebb panaszok nélkül is képes leküzdeni a kórokozót. A lepra nem terjed szexuális úton, és várandósság alatt sem fertőzi meg a magzatot. A gyermekek ugyanakkor fogékonyabbak lehetnek a fertőzésre, ezért körükben nagyobb arányban fordul elő a betegség.
A lepra ma már kezelhető betegség, a kezeletlen vagy későn felismert esetek azonban maradandó károsodásokat okozhatnak. Ilyen például az ujjak vagy az orr szöveteinek elvesztése, valamint a látáskárosodás, akár a vakság is. Az időben megkezdett antibiotikumos kezelés jelentősen csökkenti ezeknek a szövődményeknek a kockázatát.
A lepra ellen jelenleg nincs célzott védőoltás. Megfigyelések szerint ugyanakkor a tuberkulózis elleni BCG-oltás bizonyos esetekben részleges védelmet nyújthat a leprafertőzéssel szemben, de ez nem jelent teljes körű megelőzést. A lepra ma már hatékonyan kezelhető kombinált antibiotikum-terápiával, a gyógyulás azonban hosszadalmas: általában fél év, de súlyosabb esetekben akár két évig is eltarthat. Az időben megkezdett kezelés jelentősen csökkenti a maradandó károsodások kockázatát. A gyógyszeres terápia alatt a fertőzőképesség rövid időn belül megszűnik, ezért az érintettek elkülönítése orvosi szempontból ilyenkor nem indokolt.
Nézd meg Diana hercegnő leprás betegekkel való találkozását:
Ezek a cikkek is érdekelhetnek:



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.