A kutatáshoz kapcsolódó kísérlet során a Glasgow-i Egyetem kutatói hat önkéntesnek különböző érzelmeket (boldogság, félelem és meglepődés) kifejező emberi arcokról mutattak képeket. A következő lépésben a kutatók letakarták a képem szereplő arcok bizonyos részeit, tehát néhány képen csak a szemek, vagy csak a száj volt látható.
Ezt követően a résztvevőket arra kérték, hogy azonosítsák a félig letakart képeken látható érzelmeket, miközben a kutatók a résztvevők fejére erősített elektródák segítségével mérni tudták az agyhullámokat. A kutatók észlelték, hogy az agyhullámok attól függően változtak, hogy a kísérlet résztvevői éppen az arc melyik részét nézték.
A kutatók megfigyelték, hogy 12 hertz frekvenciájú béta agyhullámok a képen látható szemről szállítanak információt, míg a 4 hertzes théta-hullámok a képen látható szájhoz kapcsolódnak. Az információ jellemzőbben az agyhullámok fázisai és időzítése alapján volt kódolva, mint az amplitúdó, vagy a hullámerősség alapján.
Philippe Schyns professzor, a tanulmány vezetője szerint az egész egy kicsit olyan volt, mint egy zavaros televízió-, vagy rádióadás behangolása. Korábban is érzékeltük ezeket a jeleket, de most már végre látni is tudjuk a jelek tartalmát, tette hozzá a professzor. A kutatás részleteit a Public Library of Science Biology című folyóiratban publikálták.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.