Wekerletelep, Budapest titkos kis szeglete - Egy elfeledett városrész, amely egyenesen a múltszázadba repít vissza

Egy aranyló napsütésű, csendes nyári délutánon indulunk el felfedezni Budapest egyik legelbűvölőbb zugát, a Wekerletelepet. Amint magunk mögött hagyjuk az Üllői út szigorú, szürke lakótömbjeit, és bekanyarodunk a nyugalmat árasztó Pannónia utcába, mintha egy másik világba csöppennénk.

Wekerletelep: egy mesebeli kertváros a főváros szívében

A platánfák ölelésében szerény, földszintes és egyemeletes házak sorakoznak, mind más és más karakterrel, mégis egységes hangulatot teremtve. A színes homlokzatok, a spalettás ablakok, a népművészetből merítő díszítések, a csipkézett lodzsák és a pirosló cseréptetők egy gyermeki képzeletvilág kellékei is lehetnének – nem csoda, hogy az embernek azonnal a mézeskalácsházak jutnak eszébe. Ez a kisvárosi hangulatú városrész már az első pillanatban megragadja az embert.

Egy letűnt kor eszméje

A telep központjába, a Kós Károly térre tartunk. Az utcák szabályos, sugárirányú hálózatot alkotnak, mintha egy körzővel és vonalzóval megálmodott kertvárosban járnánk – ami nem is véletlen, hiszen az egész terület az angol kertvárosi mozgalom hazai úttörője. Az egykori brit szociális várostervezési modell (Ebenezer Howard nevéhez köthetően) első magyar adaptációja volt ez, amely később példaként szolgált többek között a győri Gyárváros, a salgótarjáni Vasmű- és az albertfalvai tisztviselő-és munkástelep kialakításához is.

A XIX. század végének rohamos iparosodása nagyon leterhelte Budapestet, ami ugyanakkor embertelen lakhatási viszonyokat is eredményezett. Ennek feloldására kezdeményezte Fleischl Róbert építész a telep ilyen jellegű beépítését. A kertes, zöldövezeti lakókörnyezetben a faluról betelepülő munkások is könnyebben tudtak gyökeret ereszteni. A telep 1909 és 1926 között épült fel Kispest peremén, négy iskolával, két óvodával, rendőrséggel, postával, templomokkal, ráadásul a negyed egy időben még vendéglővel, mozival, sőt saját szállodával is büszkélkedhetett.

A tér, ahol megállt az idő

A Munkás Szent József-templomtól – amelynek patrónusául a munkás lakossághoz illő ács Szent Józsefet, Jézus nevelőapját választották – gyalog folytatjuk utunkat, hogy felfedezzük a felújított főtér rejtett szépségeit. A tér közepén a neoromán stílusú templom uralja a látképet, mely Heintz Béla tervei alapján, az 1920-as évek végére a legutolsóként épült meg az itt álló épületek közül.

A térre néző házak ugyanazokat a formai megoldásokat viselik magukon, mint a kisebb utcák épületei, csak jóval nagyobb, reprezentatívabb léptékben. A magyaros népi szecesszió nyelvén mégis harmonikus egységbe simul a különböző építészek keze munkája. Az egyik legkülönlegesebb ház a 14-es számú, amelyet Wachtel Elemér álmodott meg: meseszerű tornyocskái, díszes faoromzata, boltíves bejárata akár egy rajzfilm kastélyát is eszünkbe juttathatja.

A tér túloldalán ismerős homlokzat tűnik fel: a „Barátok közt” sorozatból ismert ház ez, amely szinte minden wekerlei stílusjegyet magán visel – az oszlopsorokat, a fa lodzsákat, a faragott rönköket és gerendákat. A tér keleti és nyugati végén két híres kapu keretezi a látványt: az egyik Kós Károly, a másik Zrumeczky Dezső nevéhez fűződik. Az előbbi, az erdélyi stílusú kapu egyszerűségében lenyűgöző, míg utóbbi népies, háromszögletű formájával a kalotaszegi építészet formavilágát idézi.

Zöldben élni: életforma

A tér közepén elterülő, újjászületett park játszótérrel, díszkúttal, padokkal és apró szánkódombbal várja a látogatókat. A '20-as években még a telep saját kertészei gondoskodtak a telep gazdag növényzetéről, ami nem volt kevés, hiszen ötvenezer fát telepítettek! Azóta is meghatározó elem a burjánzó növényzet, a termő gyümölcsfák és az élő sövényként ültetett ribizlibokrok látványa. Egykor annyira bőséges volt a termés, hogy például 1917-ben a lakók a lakbér többszörösét is megkeresték a gyümölcsökből.

A parkban elsétálunk Kós Károly szobra mellett is, amely egy kis dombon magasodik, körülötte bokrok, padok, egy romantikus zenepavilon és egy életfa sziluettje. A 2010-es felújítás során nemcsak a tér, hanem az egész környezet megújult – a világítótesteket korszerű, mégis régies hatású zöld kandeláberekre cserélték, újjászületett a járda, a kerítés, a piac pavilonsora, a templom homlokzata, sőt, a Wekerlei Gyermekház tetőtere is beépítésre került. A munkálatok teljesen új arculatot kölcsönöztek a városrész központjának, miközben a történeti hűségből egy jottányit sem engedtek.

A jövő ígérete, a múlt öröksége

A második világháború és az azt megelőző gazdasági válság sajnos megakasztotta a telep további bővítését, pedig számos ambiciózus terv lapult még a tervező asztalokon: az Esze Tamás útra villamost álmodtak, a térre pedig kaszinót és fürdőt – utóbbi okán sok házban fürdőszobát sem építettek eredetileg. 1950-ben Kispestet, s vele együtt a Wekerlét is Nagy-Budapesthez csatolták, és bár a telepet a szocializmus évei is próbára tették, a negyed viszonylag épségben vészelte át a nehéz időszakot. Mára műemléki védelem alatt áll, és büszkén viselheti az „Európai örökség” címet.

Galéria

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: