Balaton-átúszás – A magyar nyár legnagyobb kihívása, ahol a legendák születnek

Kevés olyan nyári esemény van Magyarországon, amely ennyire összeforrt volna a balatoni életérzéssel, mint a Balaton-átúszás. Ez nem csupán egy sportesemény, hanem egyfajta rituálé, amely minden évben több ezer embert sarkall arra, hogy nekivágjon a Révfülöp és Balatonboglár közötti 5,2 kilométeres távnak – saját határait, kitartását és a balatoni hullámokat legyőzve. Az átúszás mára már nemcsak a sportteljesítményről szól: ez egy tömegmozgalommá nőtt hagyomány, a magyar nyár egyik legkülönlegesebb ünnepe.

Balaton-átúszás: egy ötletből országos hagyomány

Az első hivatalos eseményt 1979-ben rendezték meg, de a tó átúszásának gondolata korábban is foglalkoztatta a kalandvágyókat, majd később a sportolókat. 1835-ben az árvízi hajósként elhíresült Wesselényi Miklós átúszta a tihanyi öblöt, ami akkor azért is keltett nagy feltűnést, mert az úszás, mint testmozgás csak a felvilágosodás időszakától vált elfogadott sporttá, korábban egyenesen tiltották.

Magyarországon a modern úszósport megszületése Szekrényessy Kálmán nevéhez fűződik, aki 1880. augusztus 29-én elsőként úszta át a Balatont keresztbe Siófok és Balatonfüred között. Ez a 14 kilométer jóval hosszabb táv, mint a jelenlegi Balaton-átúszás 5,2 kilométer hosszú távja. Szekrényessy 6 óra 40 perc alatt teljesítette. Máig ezt az alkalmat tekintjük a magyar úszósport születésnapjának.

Az első balatoni átúszás után az úttörő úszó még négy alkalommal teljesítette a távot, ám 16 éven keresztül senkinek sem sikerült hasonló bravúrt végrehajtania, hiába próbálkoztak többen is. Csak 1896-ban akadt újabb vállalkozó: Balatony Károly – aki korábban Gräfl néven szerepelt – sikerrel úszta át a tavat. A következő évben már megrendezték az első hivatalos Balaton-átúszó versenyt is, amelyen a Balatonfüred és Siófok közötti távon Ejury Lajos kémiatanár bizonyult a leggyorsabbnak.

A XX. század elején a kevés induló miatt a szervezők fokozatosan csökkentették a versenytávot: az eredeti 14 kilométert előbb 13-ra, majd 7-re, végül 5 kilométerre rövidítették. Az első világháború után a Horthy-korszak konszolidációja idején tért vissza a verseny a Siófok–Balatonfüred közötti klasszikus útvonalra, ahol 1948-tól 1967-ig minden évben megrendezték a Szekrényessy Kálmán-emlékversenyt.

A leghosszabb távot 1982-ben úszta le újra versenyszerűen Sáthy István, az FTC úszója, aki csaknem három óra alatt teljesítette a 14 kilométeres szakaszt. Ez az esemény számított a legrégebbi hagyományokra épülő magyar nyílt vízi versenynek, amely egy időben Európa legnagyobb ilyen típusú megmérettetése volt – legutóbb 1997-ben rendezték meg, a siófoki Szekrényessy-szobor avatásához kapcsolódva.

A hosszú táv azonban nem bizonyult ideálisnak a tömegsport számára, így a tömegeket vonzó amatőr eseményeknél a rövidebb, átlagos fizikai felkészüléssel is teljesíthető útvonal vált meghatározóvá.

A jelenlegi táv és helyszín

A Balaton nyugati medencéjében, Révfülöp és Balatonboglár között húzódó 5,2 kilométeres szakaszon a tóátúszás a Kádár-korszak végére vált valódi tömegsportrendezvénnyé. Az esemény megszületését elsősorban a KISZ Központi Bizottsága és a Szakszervezetek Országos Tanácsa kezdeményezte, több állami szerv támogatásával. 1983-ban már 2500 úszó sorakozott fel a révfülöpi mólónál a rajthoz. A próbatétel gyorsan kinőtte magát: már a nyolcvanas évek végére is több ezren indultak el a vízen, és ez a lelkesedés azóta is töretlen.

A helyszínválasztás nem véletlen. A Révfülöp–Balatonboglár szakasz a Balaton egyik legideálisabb része: a távolság kihívást jelent, de nem teljesíthetetlent, a két part közötti vízáramlás kedvező, a tó mélysége és adottságai biztonságos körülményeket teremtenek.

A Balaton-élmény új szemszögből

Az eseményt minden évben július végén vagy augusztus elején tartják, mindig egy olyan szombaton, amikor az időjárás és a vízhőmérséklet is optimális. Ha a tó túlságosan hullámos vagy a hőmérséklet 20 °C alá esik, halasztanak – a biztonság az első. A szervezők mintegy 150 hajóval, orvosi csapattal és több száz önkéntessel ügyelnek arra, hogy mindenki épségben célba érjen.

A Balaton-átúszás különlegessége, hogy résztvevői a legkülönfélébb háttérrel érkeznek: gyerekek, nagyszülők, hobbisportolók és komoly versenyzők egyaránt nekivágnak. Az úszók között gyakran felbukkannak közéleti szereplők és olimpikonok is – bár az esemény elsősorban nem a rivaldafényről szól, hanem az egyéni teljesítményről, a közösségi élményről és arról a különös érzésről, amikor az ember félúton megáll egy bójánál, és egyszerre látja a túlpartot és az eget.

A rekorderek között több olimpiai bajnokunk neve is felbukkan, mint Risztov Éva, Rasovszky Kristóf, vagy éppen Papp Márk.

Ez az a nap, amikor a Balaton nem csak fürdésre csábít, hanem páratlan kihívásra is. Aki átússza, nemcsak egy sporteseményt teljesít – hanem egy darabot is elvisz magával abból, amit úgy hívunk: magyar nyár.

Ilyen volt a Balaton átúszás 2 éve:

Ezek a cikkek is érdekelhetnek: