A politikus erős, nagy étvágyú, nagytestű férfi volt, különös vonzódással a sportokhoz: a legjobban lovagolni és úszni szeretett (nem véletlenül vált ismertté "árvízi hajósként": könnyedén mozgott a vízen). Az utóbbi még a nemesség körében is ritkaságnak számított: a XIX. század embere nem tudott úszni, a tóra legfeljebb friss levegőt szívni, a lábát megmártóztatni járt.
Kezdetben a Balaton sem tartozott a népszerű nyaralóhelyek közé, bár Balatonfüred már Wesselényi idejében is az ország egyfajta szellemi központjaként funkcionált. A művészek, írók, költők, államférfiak azonban nem fürdeni, hanem a világ nagy dolgait megvitatni és kapcsolatokat ápolni jártak össze, a kevésbé frekventált települések és helyek pedig az elmélyült munkának kedveztek.
A Balaton csak jóval később, a század vége felé, de még inkább a huszadik század első évtizedeiben vált azzá a népszerű fürdőhellyé, amilyennek ma ismerjük. Mindenesetre Wesselényi már kortársai előtt felismerte a Balatonban rejlő egyéb lehetőségeket: egyrészt az úszást, másrészt a női szívek meghódítását. Az előbbit a végletekig kihasználta, a Balatont többször is átúszta, kortársai nem kis csodálatára. Az utóbbiról pedig a Balatonon túl, Pesten is híres volt: a báró óriási nőcsábász hírében állt. Volt, hogy egyszerre tíz nőnek is csapta a szelet, a hölgykoszorú fele a fővárosban, a másik fele a magyar tengernél várta, hogy kopogtasson hozzájuk. Az akkor még jobbára csendes, elhagyatott öblök pedig tökéletes helyszínéül szolgáltak a nagy szerelmi étvágyú férfi hódításaihoz.
A korabeli dokumentumok szerint Wesselényi a Balaton bőkezű mecénása is volt: valahányszor helyi ügyekre kalapoztak, ő mindig mélyen a zsebébe nyúlt. Ki tudja, talán ez lehet az oka annak is, hogy a balatoni strandok fejlesztését célzó program is Wesselényiről kapta a nevét.
A német-magyar nyelvű politikus gróf világjáró ember volt: nem csupán Bécsben, a legfelsőbb körökben mozgott otthonosan, de szinte az egész világot beutazta. Először Franciaországba ment, majd onnan Angliába hajózott, később újabb itáliai útra indult, megfordult Görögországban, felfedezte az Égei-tenger szigeteit, járt a Boszporuszon és Kis-Ázsia partjainál.
Útjai csak részben szóltak a szórakozásról, a valóságban a kor technikai vívmányai és a mindennapi életet megkönnyítő megoldásai érdekelték, amelyeket nagy lelkesedéssel igyekezett Magyarországon is meghonosítani. Maga a gőzhajózás bevallottan nem az ő ötlete volt, hanem Hertelendy Károly zalai alispáné, de kétségkívül Széchenyi gróf volt az, aki a legtöbbet tette az álom megvalósulásáért.
"Az európai egyéb tavakra a partjaikon fekvő nagyobb és számosb városok, s az ezek közti élénkebb közlekedési szükség idézték elé a rajtuk evező gőzösöket; míg a Balaton partjain alig fekszik nagyobb hely, alig van kereskedési mozgalom, s igy ezek létét viszont a gőzösök nagyobb élénkséget szülő fel- s alájárása fogná előteremteni" – írta az 1846-ban megjelent, Balatoni gőzhajózás című munkájában.
A műből jól látszik, hogy észrevette a Balatonban rejlő gazdasági – kereskedelmi és turisztikai – potenciált, és a komoly lobbimunkán túl saját személyes vagyonából is áldozott arra, hogy a gőzhajózás nyugati mintára a Balatonnál is meghonosodjon. Arra is komoly összegeket költött, hogy kikötőket építsen, ehhez ifjúkori cimborájától, akivel együtt Angliát is megjárták, Wesselényitől kért támogatást. Érdekesség, hogy 1968-tól a Balaton északi és déli partja között közlekedő komp is az ő nevét viseli, épp a kikötők építéséért tett erőfeszítései előtt tisztelegve.
Széchenyi 1860-ban halt meg, így azt már nem élhette meg, amikor 1861-ben a Pest-Budát Nagykanizsával összekötő vaspálya megépült, új utakat nyitva ezzel a Balaton déli parti települései számára. A Balaton fellendülése voltaképpen ebben az időszakban kezdődött.
Kevesen tudják, hogy Eötvös Károly 1930-as Utazás a Balaton körül című fikciójában Kossuth, Széchenyi, Wesselényi és Deák Ferenc is diskurál egymással a tó jövőjéről a Balaton partján, de hasonló beszélgetések alighanem a valóságban is megtörténhettek. Eötvös kimondottan a Balaton népszerűsítésére gyűjtötte a Balaton-vidékhez kapcsolódó anekdotákat, érdekes történeteket „az ő sajátos, mesélős, hosszú körmondatos, mégis nagyon élvezetes stílusában", de a régiót Kossuth Lajos a valóságban is szerette volna populárisabbá, élénkebbé tenni.
„Az embernek a szíve fáj, midőn e roppant vízre tekint. Olyan holt, minő csak Palesztinában a megátkozott Holt-tenger lehet!" – panaszkodott Kossuth 1842-ben, a Pesti Hírlapban közreadott híres balatonfüredi fürdőlevelében.
Ő maga imádta a magyar tengert, és bosszantotta, hogy páratlan szépsége ellenére nincs ott olyasfajta élénk kereskedelem és fürdőélet, amelyet utazásai során – Törökországban, Olaszországban, majd később az USA-ban – látott. Nem meglepő tehát, hogy Széchenyihez hasonlóan Kossuth Lajos is ott bábáskodott a balatoni gőzhajózás születésekor, egyike volt a leglelkesebb államférfiaknak 1846. szeptember 21-én, amikor a Kisfaludy névre keresztelt gőzhajó első útjára indult Balatonfüreden.
És igen, ezzel kezdetét vette a Balatonon a gőzhajózás, amitől Kossuth Lajos is élénk gazdasági fellendülést várt. Az államférfinek kimondottan jó érzéke volt az ilyesfajta víziók megvalósításához, nem véletlenül választották meg az 1848-as Batthyány-kormányban is pénzügyminiszternek. Persze, 1846 őszén Kossuth még nem számított arra, hogy az 1848/49-es szabadságharc a balatoni ügyeket jó időre visszaveti. Ebben az időszakban ő maga azonban már májustól szeptemberig heti rendszerességgel látogatott Balatonfüredre, sőt, amolyan második otthonként tekintett a településre, a régióra.
Kossuth volt az egyetlen a három férfi közül, aki még megélhette azt, hogy a balatoni gőzhajók száma a Balatontavi Gőzhajózási Részvénytársaság alapítása után, 1888-ban látványosan szaporodni kezdett, és ezzel Siófok, Földvár, Boglár, Lelle és Fonyód is az ország vérkeringésének szerves részévé válhatott.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.