Kocsis Fülöp püspök: A megbocsátás nehéz küzdelem

Bors: Mennyiben más az idei karácsony?

Kocsis Fülöp: Minden karácsony más és más, és mindegyik hozza a maga sajátosságát és ajándékát. Ezúttal még a tavalyinál is súlyosabban a háború árnyékában élünk, ettől nem tudunk elvonatkoztatni. Krisztus urunk születése viszont a legnagyobb nyomorúságban is a legnagyobb örömet hozza. Lehet, hogy a nehéz körülmények között megélt karácsonyok ezért adnak többet, mint amikor minden nagyon jól megy. Akkor talán még több füzért tesznek a karácsonyfákra és a házakra, és amikor az élet drámáját érezzük, jobban oda tudunk figyelni a karácsony valódi titkára: Isten azért jön közénk, hogy minket felemeljen.

Bors: Karácsonnyal összefüggésben sokan emlegetik a szeretetet és a megbocsátást. De vajon mindent meg lehet bocsátani?

K. F.: Isten parancsba adta: „szeresd felebarátodat”. Mivel ez parancs, nem csupán érzelemről van szó, hanem arról, hogy tudatosan mindent el kell követnem ezért. azért, hogy tudjak szeretni. Képtelenség ösztönösen szeretni azt, aki megütötte a gyermekét vagy az édesanyját. Isten viszont nem kér tőlünk olyat, amit ne tudnánk teljesíteni. A parancs értelmében mindent elkövetek, hogy legyőzve önmagam, mégis képes legyek szeretni azt is, aki árt nekem. A kedvében járok és imádkozom érte. Ez nehéz küzdelem valóban.

Bors: Gyakran írunk bűncselekményekről, nehéz sorsokról, konfliktusokról, amikor úgy tűnik, nincs bocsánat. Mit jelent a megbocsátás? Arra is képesnek kell lennünk?

K. F.: Ehhez is Isten segítségére van szükségünk. Isten mindig és mindent megbocsát. 

 Amikor törekszem a megbocsátásra, Istenről igyekszem példát venni. Elsősorban a saját érdekem, hogy megbocsássak, hiszen akkor nem táplálom magamban tovább a haragot. Természetesen ez sem olyan egyszerű, mert nem elég kimondani, hogy megbocsátok, a sebek még évekig fájhatnak. A megbocsátás azt jelenti: küzdök azért, hogy elengedjem a haragot.

Bors: Írtunk egy édesanyáról, aki megszöktette a gyermekét, mert attól félt, hogy nem neki ítélik, majd Olaszországban megölte, halálra késelte saját kétéves kisfiát. Húsz évre ítélték. Mit tudna üzenni ennek az asszonynak? Számára is van bűnbocsánat?

K. F.: Megrázó történet, és nem lehet ennek az anyának üzenni. Ha személyesen találkoznánk, elbeszélgetnék vele. Elmondanám neki, mi a legfontosabb: az, hogy higgyen abban, Isten megbocsát. A gyermeke már a mennyben van és a ő is megbocsátott neki, mert a mennyországban nincs harag. Lehet, hogy sokat jelentene neki, ha azt hallaná, hogy a kisfia nem haragszik rá és imádkozik érte. A gyereke biztosan üdvözült, hiszen ártatlanul halt meg és szereti az édesanyját. Onnan, föntről próbálja segíteni.  Azt javasolnám az asszonynak, hogy beszéljen a gyermekével, szólítsa meg, és akkor meg fogja tapasztalni, hogy mindazok számára, akik Isten közelében vannak, nincs bosszú, harag, gyűlölet. Önmagának is akkor fog tudni megbocsátani, ha elhiszi, hogy Isten megbocsát. Ez gyógyít. Isten megbocsátása nem azt jelenti, hogy „nem haragszom, bármit tettél”. Isten bocsánata eltörli a tettet. A bűntudat kevés, annak nincs semmilyen kibontakozása. A bűnbánatnak azonban van. Isten bocsánata az egyetlen lehetséges megoldás.