Kisgyermekük mellett próbálta kivégezni férjét egy nő: "Csoda, hogy élek"

PUBLIKÁLÁS: 2023. június 11. 18:00

Megkéselte alvó férjét egy egykori katona Budapesten. Zoltán a csodával határos módon túlélte a támadást, és most a Borsnak adott exkluzív interjúban mesélte el a megrázó részleteket.

Kóré Károly

Zoltán nyakán a tavaly júliusi támadás után még mindig ott éktelenkedik a több centiméteres heg. A vele történekről csupán azért tud beszámolni, mert a felesége nem egy-két centiméterrel arrébb szúrta meg.

Néhány centin múlt az élete. Fotó: Bánkúti Sándor / Bors

Ennyin múlt, hogy a nő nem vágta át az ütőereket és így áldozata életben maradt.

A férfi szerint az is csak a szerencsén múlt, hogy Ildikó nem végzett a gyerekekkel is.

Zoltánnak két házasságából négy gyermeke született. Az első házasságából származó két nagyobb gyermek hónapokkal a brutális támadás előtt költözött az apjuk új családjához, kistestvérük az édesanyjával maradt. Zoltán második felesége, Ildikó azonban finoman szólva nem díjazta, hogy két nagyobb gyerek került a családba, hiszen ő csak a közös gyermeküket, a most hároméves Vikit akarta nevelni.

Ildikóval többször szakítottunk és kibékültünk. Az egyik esetben külön is költöztünk, de Ildikó meggyőzött, hogy mégis próbáljuk meg együtt

– emlékezett vissza Zoltán, aki már bánja, hogy új esélyt adott a feleségének.

A férfi a gyermekei miatt kérte, hogy arcát takarjuk ki. Fotó: Bánkúti Sándor / Bors

Tavaly július 13-án már lefekvéshez készülődtünk. Az esténk békésen telt. Nem volt előjele az órákkal később bekövetkező támadásnak. Igaz, reggel még Ildikó tett egy furcsa megjegyzést: arra kérte az idősebb lányomat, hogy majd vigye be hozzá a börtönbe Vikit

– mondta a Borsnak a megtámadott férj.

Hajnali öt órakor a család nagy része mélyen aludt. A kis Viktória a házaspár szobájában, a szülők franciaágya mellé tolt fekhelyén szintén aludt. Ildikó viszont felébredt, kiment a konyhába, majd magához vett egy hegyes kést. Ezt követően odalépett a férjéhez, hogy álmában végezzen vele.

A szúrásra felébredtem, és egy hatalmasat ordítottam. A gyerekek erre felriadtak, a két nagyobb gyerekem ijedtében kiszaladt a lakásból. Miközben éreztem és láttam, hogy spriccel a vérem, a sarokba menekültem, mivel a kést nem sikerült a feleségemtől elvennem. Ő az ágyon térdelt, bökő mozdulatokat tett felém és rám kiáltott, hogy maradjak ott

– idézte fel a történteket Zoltán.

A családapa Eszter lánya nevét kiabálva megkérte a gyermekét, hogy hívja gyorsan a rendőrséget. Az egyenruhások perceken belül a helyszínre értek. Mikor Ildikót számon kérték, a nő beismerte, hogy valóban megpróbálta a férjét megölni, sőt hozzátette: sajnálja, hogy ez nem sikerült, bánja, hogy Zoltán nem halt meg.

A rendőrök a konyhában egy törölközővel bekötötték Zoltán sebét, majd a férfit átadták a kiérkező mentősöknek, akik közölték: nincs idő arra, hogy megvárják a rendőrségi szemlebizottságot, mert

a sérülés olyan súlyos, hogy Zoltánt azonnali műtétre kórházba kell szállítani.

Tekintettel arra, hogy Ildikó a közös gyermek megszületése előtt hadnagyi rendfokozatú katona volt és a gyes ideje alatt nem szerelt le, az ügyében katonai bíróság hoz majd döntést. A katonai ügyészség emberölés bűntettének kísérletével vádolja, egyben indítványozza, hogy a diagnosztizált mentális betegségekben szenvedő nőt - mivel tette elkövetésekor nem volt beszámítható - mentsék fel és rendeljék el a kényszergyógykezelését. Ildikót most az IMEI-ben kezelik és megfigyelik, sorsáról a katonai bíróság dönt majd.

A családapa szerint a felesége indítékai nyilvánvalóak:

Mivel nem tudta megakadályozni, hogy a nagyobb gyerekeim hozzánk költözzenek, úgy látta jónak, ha engem büntet meg.

"A történtek után arról beszéltünk a nagyobb gyerekekkel, hogy óriási szerencsénkre Eszter aznap éjjel rosszul aludt, így gyorsan észrevette, mi történik. Könnyen lehet, hogy ha Ildikónak sikerül velem végeznie, a gyerekeim következtek volna" – szögezte le Zoltán.