Szem nem marad szárazon: utolsó útjára kísérték Kayát, a segítőkutyát

A németjuhász Kaya egész életét az embereknek szentelte. Segítőkutyaként dolgozott poszttraumás stresszel küzdő veteránok mellett. Több mint 300 alkalommal repült veteránokhoz Amerika-szerte, közel 250 alkalommal ugyanazzal a légitársasággal, a Southwest Airlines-szal. Kayát tavaly gyógyíthatatlan daganattal diagnosztizálták, idén év elején pedig utolsó repülőútjára indult, hogy az élete végét otthon tölthesse a gazdája mellett.

A Southwest Airlines a végső úton szívszorító módon mondott köszönetet a hős ebnek.

Bár Kayát február 4-én el kellett altatni, de az öröksége marandó: a kutya és gazdája Cole Lyle együtt érték el azt, hogy törvénybe kerüljenek a veteránok mentális egészségét támogató segítőkutyák.

Lyle a középiskola elvégzése után csatlakozott a tengerészgyalogsághoz, és 2011-ben Afganisztánba vezényelték. A CNN-nek elmondta, hogy nem sokkal a bevetésről való visszatérése után poszttraumás stresszt diagnosztizáltak nála. Az orvos által felírt gyógyszerek nem segítettek, a válás és a munkanélküliség pedig tovább súlyosbította a férfi mentális problémáit.

„Tényleg nagyon mélyponton voltam, nem sokon múlt, hogy egy újabb szám legyek a veterán öngyilkossági statisztikák között” – mondta. Az egyik barátjának volt egy segítőkutyája, ami arra inspirálta Lyle-t, hogy ő is örökbe fogadjon egy ebet – így került hozzá Kaya 2014-ben.

A férfi elmondta, hogy Kayát kifejezetten arra képezték ki, hogy segítsen a poszttraumás stressz-szindróma (PTSD) tünetein, például felébressze rémálmokból, vagy megnyalja az arcát, amikor szorongásos rohama van. A kutya jelenléte segít megnyugodni és helyén kezelni a betegség okozta dührohamokat vagy szorongásos tüneteket, mesélte.

Ekkor az Egyesült Államok Veteránügyi Minisztériuma még nem biztosított finanszírozást a PTSD-s szolgálati kutyák számára – ezért a veterán a saját pénzéből költött 10 000 dollárt Kaya örökbefogadására és kiképzésére. Lyle a CNN-nek elmagyarázta, hogy bár vannak olyan nonprofit szervezetek, amelyek veteránoknak szolgálati kutyákat biztosítanak, sokuknál a várakozási idő több mint egy év.

Kaya azonnal megnyert mindenkit, akivel találkozott, Lyle pedig egyre többet beszélt különböző emberekkel arról, hogy a terápiás kutyák milyen jó hatással vannak a veteránok mentális egészségére.

Végül ezek a beszélgetések vezettek oda, hogy megfogalmazta és a Kongresszus előtt képviselte a PAWS for Veterans Therapy Act tervezetét, amelyet 2021-ben írtak alá törvényként. A szabályozás szerint a Veteránügyi Minisztérium egy ötéves kísérletben vizsgálja, hogy a segítőkutyák hogyan válnak be a PTSD-ben szenvedő veteránok számára, és ha jók az eredmények, akkor államilag támogathatják az állatok kiképzését.

Lyle szerint a szolgálati kutyák amellett, hogy speciális feladatokat látnak el, „rendkívül erős hátráltató tényezőként is működnek a veteránok öngyilkossága ellen”. A férfi elmondta, hogy a kutyákról való gondoskodás célt ad az embereknek akkor is, ha kilátástalannak érzik a helyzetet.