Bőröndbe gyömöszölte terhes párja testét a magyar rém

A nagy gazdasági világválság hatása mély nyomot hagyott, 1931-ben a magyar sajtóban is szinte minden ekörül forgott. Március 12-én azonban nem várt hír sokkolta az olvasókat, majd tartotta évekig lázban: fiatal nő meztelen holttestét találták meg egy bőröndben a Hatvan–Szolnok viszonylatú személyvonaton.

Hajnalban egy jóvágású férfi a társával egy 70 centi hosszú, 65 centi magas, sárgásbarna kofferrel a kezében sietett a vonat felé. Felcipelték egy harmadosztályú kocsiba, majd mielőtt a szerelvény útnak indult volna, elviharzottak a helyszínről. A kalauzok találtak rá az elhagyatott tárgyra, átadták a pályaudvar főnökének, akiben gyanú ébredt a szokatlan súlya miatt, ezért értesítette a rendőrséget. Amikor a hatóságok felnyitották, döbbenten látták meg egy fiatal nő holttestét. A vizsgálatok során kiderült, a húszas éveiben járó áldozatot leütötték, megfojtották, aztán a kofferba gyömöszölték. Az átlag magas, sötétszőke hajú, kék szemű, huszas évei elején járó nő feltűnően ápolt volt, feltehetően jómódú. Ujjlenyomatai alapján nem sokkal később azonosították, Nagy Mária Budapesten élt, a boncolás során pedig kiderült, nagyjából másfél hónapos terhes volt.

A nyomozás során kihallgatták a vonat személyzetét, továbbá felkeresték az utasokat is, akik beszámoltak egy harmincas férfiről, aki Hatvanban egy nagy bőröndöt próbált betuszkolni az egyik vagonba, majd eltűnt. Eközben a lány hozzátartozói megemlítettek egy régi barátot, Schreiber Tamás Józsefet, akire illett a gyanúsított személyleírása. Schreiber szeretőt tartott Mária mellett, ezért szakítani akart vele. A nő azonban nem tudott beletörődni a szakításba, ezért folyamatosan a férfi nyomában járt. Aki végül megunta ezt és véget vetett az egyoldalú szerelemnek.

Az erőszakos természetűnek leírt Schreiber egyébként nem volt ismeretlen a rendőrök előtt, különböző csalások miatt a neve már szerepelt a körözési listán. Országos hajtóvadászat indult ellene, még nyomravezetői díjat is kitűztek a fejére. Végül a lapokban megjelentetett felhívásoknak és az ujjlenyomatának köszönhetően a nyomára bukkantak. A tettes az elfogásakor azonnal beismerte a gyilkosságot, bár némileg kiszínezte a történetet. Állítása szerint ugyanis a nőt rajtakapta szeretőjével, hirtelen felindulásból hozzávágott egy bögrét, majd pedig megfojtotta. Ezután inni kezdett, poharazás közben pedig a bőröndbe helyezte nő élettelen testét – de bevallása szerint ekkorra már annyira részeg volt, hogy ez a rész homályos neki. Ezzel a vallomással a halálbüntetést ugyan megúszta, ám a gyilkosságért tizenhárom évet ülnie kellett. Schreibert a börtönben a budapesti alvilág egyik legjobb hamisítójaként emlegették, rabtársai felnéztek rá. 1944-es szabadulása után néhány kétes alakkal karöltve okiratokat hamisított, amikor elfogták, újra rács mögé került, három évvel később rabkórházban halt meg.