Van, amikor a halál már megváltás, vallja a rádiós, aki sajnos saját élettapasztalata alapján mondja mindezt.
Szörnyű, ha valaki egy másik ember halálát kívánja, pláne egy szerettéét, de az élet kegyetlensége miatt van olyan pillanat, amikor nem látunk más kiutat. Rákóczi Feri a saját bőrén tapasztalta mindezt, és bár máig lelkiismeretfurdalása van amiatt, hogy anno imádkozott azért, hogy édesapja haljon meg, tudja: az egykor életerős férfinek is megváltás volt az elmúlás.
A rádiós az Összezárva Hajdú Péterrel című műsorban idézte fel azt az időszakot, amikor még fiatalon épp elkezdte megvalósítani az álmait Budapesten, miközben otthon a családja egy tragédiával nézett farkasszemet.
– Nagyon sokáig haldoklott az apám, majdnem hat hónapig... Én nagyon messze voltam, és kevésszer látogattam meg. Anyám volt az, aki minden nap felült Újkígyóson a buszra, majd bement hozzá a szanatóriumba. Magas, közel kétméteres 140 kilogrammos pacák volt hatalmas hanggal, énekelt, óriási volt. Aztán jött a tüdőrák és összeesett. Negyven kilós volt a végén, amikor nála voltam... Akkor én már imádkoztam azért, hogy menjen el. Amikor tudod, hogy nincs visszaút, de lelkifurdalásod van amiatt, hogy apád halálát kívánod, idézőjelesen. De tudtam, hogy mindenkinek az lesz a megváltás – idézi Rákóczi szavait a Blikk.
– Természetesen mindenki bízik a csodában, mi is így voltunk vele, de egy idő után be kell látni, ha a tudomány jelenlegi állása szerint nincs mit tenni, akkor jobb egy haldoklónak, ha elmegy. Láttam, hogyan fogy el az apám, és anyám hogy megy tönkre ebben. Tudom, kegyetlen kimondani ezt, de akinek volt vagy van halálos beteg rokona, tudja, mit érez ilyenkor egy ember – magyarázta a lapnak a rádiós.
Sebestyén Balázs, Vadon Jani és Rákóczi Feri – a rádióhallgatók számára összeforrt a nevük. Ki gondolná, hogy a stúdióból kilépve, felbomlik a legendás triumvirátus, sőt Balázs fel sem veszi a telefont, ha társai hívják, csak...
