Tapintásból megmondja a magyar vak pék, melyik a minőségű áru

Egy jó reggelinél kevés jobb dolog van, ami elindíthatja a napot. Ehhez azonban szükség van áldozatkész pékekre, akik megsütik a finomabbnál finomabb árukat. De mi történik akkor, ha a szakember nem látja, amit csinál? Kisfaludy Máté, az ország egyetlen vak pékje dagaszt, ken, és ha kell, ki is pakolja az árut. A 22 éves fiatalember 2018-ban szeretett bele ebbe a mesterségbe.

– A Vakok Iskolájában végeztem egy számítógépes tanfolyamot, de aztán meghirdették, hogy pékeket fognak képezni. Úgy voltam vele, megpróbálom, hisz bármikor jól jöhet egy plusz végzettség. Végül szinte beszippantott ez a világ – kezdte a Borsnak Kisfaludy Máté. A fiatal két évig tanult péknek, az iskolában az elméleti tudás mellett sok gyakorlati tapasztalatra is szert tett társaival. A szakma csínyját-bínyját Bíró Csabától és Tarnai Lászlótól sajátította el, ám a tanfolyamra meghívták Takács Zoltánt, a Bake My Day pékség társalapítóját. Ő az iskolában találkozott először Mátéval.

Már akkor látszott benne valami plusz, amikor ellátogattam az iskolába. A vagányságát is megvillantotta, mert kihívott egy kalácsfonó versenyre. Persze, nekem bekötötték a szemem, hogy egyenlő esélyekkel induljunk. Mondanom sem kell, Máté utcahosszal nyert

– mesélte Zoltán. Az első találkozást nyári, szakmai gyakorlat követte, majd az iskola elvégzése után az ifjú pék Zoltánék üzletében kapott munkát.

– Ennek már lassan két éve, Máté pedig egyre jobb és ügyesebb. Kezdetben velem dolgozott párban, mert neki is és a kollégáinak is össze kellett szokni, hogy a közös munka flottul menjen. Újdonság volt többek között, hogy az alapanyagokat, az üvegeket, a ládákat stb. ugyanoda kellett tennünk, ahol eredetileg volt, azért, hogy Máté is megtaláljon mindent. Szerencsére minden kiválóan működött és működik azóta is.

Nem ismerek tőle pozitívabb embert, a kollégái is nagyon kedvelik őt

– dicsérte Mátét Takács Zoltán.

– Valóban, nekem ez nagy segítség. Bár egyszer véletlenül előfordult, hogy kiborítottam egy adag tojást – vette vissza nevetve a szót az ifjú szakember. – Amikor nagy a hajtás – például szombaton – akkor hajnali 3-kor kelek, a hét többi napján elég 5-kor felébrednem. A műszaknak délelőtt fél tizenkettőkor van vége. Mindig van egy párom, aki kiméri nekem a tészta hozzávalóit, majd én dagasztok, kenek, kelesztek, előkészítek, amit éppen kell. Van, hogy a formából kiveszem a kenyeret, de ha szükséges, az eladópultba is kipakolok – mesélt a munkájáról a vak pék. A fiatal, tapasztalatának köszönhetően azonnal felismeri, ha valahol nem minőségi áruval szolgálják ki.

– Az ízről biztos megmondom, mennyire jó vagy kevésbé jó a péksütemény, de néha elég egy tapintás, és máris el tudom dönteni, hogy megvegyem-e az árut vagy sem – mondta Kisfaludy Máté, akinek nagy álma egy saját péküzem. Addig is igyekszik minél több szakmai fogást megtanulni, mert ahogy fogalmazott, nem tudhatjuk, mit hoz az élet.