A Bors a lengyel és a szlovák befogadó városokban járt: Przemsyl-ben szobák lettek a butikokból

A butikok helyét is hatalmas szobákká alakították a lengyel plázában és ágyakként funkcionáló matracokkal pakolták tele, míg a pláza étkezőrészéből ingyenes éttermet fabrikáltak, amelynek minden pontján különböző önkéntesek más és más fogásokat főznek megfeszített erővel, a nap 24 órájában a menekülőknek.

Ide a pár kilométerrel arrébb lévő határról érkeznek a nők, gyerekek és idősek tömegei, hatalmas sor gyűrűzik a belépésnél és a kilépésnél. A helyiek itt is hatalmas hordókban fűtenek és készítik az ételt, lejjebb pedig az adományozott ruhákból ők is butikot nyitottak, szabadon válogathat közülük mindenki, a legtöbben ugyanis itt is csak egy váltás ruhával érkeznek.

Felsőnémetiben pár óra alatt egy komplett várost húztak fel

Mintha egy komplett városon belüli városba csöppentek volna munkatársaink, olyan az élet a szlovák-ukrán határ menti Felsőnémetiben. Hatalmas, teljesen befűtött katonai sátortábort építettek fel, szinte pár óra alatt. Az „utcákon” sétálva a menekültek válogathatnak a kitelepült „ruhaüzletek” és étkezőbódék kínálatából, de vannak olyan pavilonok, ahol a kitelepülést bank, vagy éppen az internetszolgáltatók segítenek pénzhez és internethez jutni, míg másutt a kisállatoknak szánt tápok és kellékek közül lehet válogatni. 

A sátrak egyikében ovisoknak és iskolásoknak tartanak foglalkozást, több mobil egészségügyi buszban pedig a helyi „kórház” alakult. 

Az étkezőbódék kínálatából bárki kérhet, minden pavilonban más, főtt vagy éppen hideg étel kérhető, a hatalmas, hordó méretű kondérokban pedig reggeltől estig főznek a helyiek. 

A sátrakban is úgy folyik az élet, mintha csak egy lakóházban lennénk: mindenhol ágyak, asztalok, ahol ebédelnek vagy éppen olvasnak a felnőttek, miközben a kicsik játszanak.