Nőtt a háztartások reáljövedelme

Az adatok arra is rámutatnak: bár tavaly a családok egy részét hátrányosan érintették a leállások, de összességében a szegénységgel vagy a társadalmi kirekesztődés kockázatával érintettek száma 1,3 millióval csökkent 2010 óta. A kiadvány megállapításait Kincses Áron, a KSH elnökhelyettese részletezte a Magyar Nemzetnek.

A tavalyi évet minden kétséget kizáróan a Covid-járvány határozta meg. A világméretű járvány egy­aránt hatással volt az emberek személyes életére és a globális gazdaságra is. Mit mutatnak a KSH adatai, hogyan alakult a magyar háztartások életszínvonala 2020-ban?

– Valóban rendkívüli hatással volt mindannyiunk életére a járvány és a globális gazdasági hatások természetesen a magyar gazdaságot sem kerülték, kerülhették el. Döntő volt ugyanakkor, hogy az egyes országok milyen stratégiát választottak az egészségügyi vészhelyzet kezelésére, a gazdasági nehézségek mielőbbi leküzdésére. Az adatok azt mutatják, hogy Magyarország e téren jól vizsgázott, hiszen 2020-ban az előző évek dinamikájától ugyan elmaradva, de a járvány ellenére is tovább nőtt a háztartások jövedelme Magyarországon. Az egy főre jutó éves bruttó jövedelem 2,19 millió forint volt, 8,8 százalékkal magasabb, mint az előző évben, közel kétszerese a 2010-es értéknek. Az egy főre jutó éves rendelkezésre álló nettó jövedelem pedig – 9,2 százalékos növekedés mellett – 1,765 millió forintot tett ki. A reáljövedelem 5,8 százalékkal nőtt.

Folytatódott továbbá a jövedelemszerkezet javulása is: tovább nőtt a munkavégzésből származó jövedelem aránya, ami 2010-ben az összjövedelem 65,3 százalékát, 2019-ben 74,3 százalékát, 2020-ban 74,6 százalékát tette ki. Az egy főre jutó éves bruttó munkajövedelem 9,4 százalékos növekedés mellett 1,634 millió forintra nőtt. Ennek közel 90 százalékát a munkaviszonyból származó jövedelem tette ki, nagysága éves szinten egy főre vetítve 1,451 millió forint volt, ami 9,6 százalékkal meghaladta a 2019-es szintet.

Bár a magyar családok többségének életszínvonala ezek szerint emelkedett 2020-ban, de a termelőszegmensben történt leállások és az elsősorban a szolgáltatóipart nehéz helyzet elé állító egészségügyi korlátozó intézkedések, ha a családok kisebb részét is, de hátrányosan érintette.

– Valóban, a háztartások egy részének jövedelmi és munkaerőpiaci helyzetére negatívan hatott a Covid–19-járvány. Ennek következtében 2019-hez képest 51 ezer fős növekedés mellett 2020-ban 1 752 000 főt érintett a szegénység vagy a társadalmi kirekesztődés kockázata hazánkban; ám ez az érték még így is szignifikánsan jobb, mint az EU-tagállamok járvány előtti átlagos értéke, és több mint 1,3 millió emberrel érint ma kevesebbet, mint 2010-ben.

Ha az egyes tagállamokat nézzük, akkor hol állunk a rangsorban a szegénység tekintetében?

– Több mint másfél évtizede, 2005 óta a szegénységet az Európai Unió valamennyi tagállamában egységesen, komplex módon mérik, ennek fő mutatója a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (AROPE; azaz „At Risk of Poverty or Social Ex­clusion”), ami több részindikátorból, dimenzióból áll. Tartalmazza a relatív jövedelmi szegénységet (olyan háztartásban élők aránya, amelyekben a nettó jövedelem nem éri el a medián jövedelem 60 százalékát), a súlyos anyagi de­privációt (olyan személyek aránya, akik meghatározott kilenc tétel közül legalább négyben anyagi okból hiányt szenvednek) és a nagyon alacsony munkaintenzitást is (olyan háztartásban élők arányát, amelyekben a 18–59 éves háztartástagok a lehetséges munkaidő kevesebb mint húsz százalékát töltik munkával).

Az intelligens, fenntartható és in­kluzív növekedést fókuszba helyező Euró­pa 2020 stratégia kiemelt célja volt, hogy 2010 és 2020 között húszmillió fővel csökkenjen a szegénység kockázatának kitett lakosok száma az Európai Unión belül. Magyarországon a vállalt 450 ezerrel való mérséklést kétszeresen meghaladva, több mint egymillió fővel csökkent a szegénység vagy kirekesztődés által érintettek száma, miközben uniós szinten eddig csak a vállalások fele teljesült.

Tehát nemcsak mi, a KSH-ban használjuk ezt a mutatót a szegénység mérésére, hanem így tesz az unió valamennyi tagállama is, így pontosan látjuk, hogy a többi uniós tagországhoz képest mi hol állunk ebben a tekintetben.

Jelenleg még csak a 2019-es évre állnak rendelkezésre a nemzetközi adatok, de ebből is jól látszódik, hogy 2010-hez képest Bulgária és Lettország után nálunk csökkent a legnagyobb mértékben a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya: 31,5-ről 2019-re 17,8 százalékra. Még komolyabb az eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy a 2000-es évek közepén megindult a szegénységgel vagy kirekesztődés kockázatával érintettek számának jelentős emelkedése, a 2007-es 28,2 százalékról 2012-ig egészen 34,8 százalékig emelkedett az érintettek aránya. Ezt a negatív folyamatot sikerült 2012-ben megállítani, és az akkori 34,8 százalékról, azaz közel 3,5 millió főről sikerült a 2020-as 18,2 százalékos értékre, 1 752 000 főre szorítani az érintettek számát. Ezzel az értékkel a legjobb egyharmadban vagyunk, vagyis azokhoz az országokhoz tartozunk, ahol az egyik legalacsonyabb ennek a mutatónak az értéke, azaz az egyik legalacsonyabb a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitett népesség aránya. Az uniós átlag 2019-ben 20,9 százalék volt, nálunk 2020-ban – még a koronavírus negatív hatása ellenére is – ennél jóval, 2,7 százalékponttal kedvezőbb az arány. 

– Adódik a kérdés: kiket veszélyeztet a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata a főindikátor alapján? Ez, mint kiderült, egy összetett mutató, de mit is jelent pontosan, és hogyan alakultak ezek a mutatók a 2020-as járvány évében?

A szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettnek tekintjük azokat, akik a három dimenzió közül legalább egyben érintettek. Arányuk – a járvány ellenére is ‒ mindösszesen 0,4 százalékponttal nőtt 2019-hez képest tavaly, és a teljes népesség 18,2 százalékát tette ki. Ezen belül a relatív jövedelmi szegénységi arány 12,7, a súlyos anyagi depriváció 8,3, a nagyon alacsony munkaintenzitás mutatója pedig 3,7 százalék volt 2020-ban. Nagyon fontos ugyanakkor kiemelni, hogy a legveszélyeztetettebbek, azaz a mindhárom szegénységi dimenzióban egyszerre érintettek száma a válság ellenére is 112 ezerről 93 ezerre csökkent tavaly, 2012 óta pedig ötödére mérséklődött a számuk. Ők a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata által érintettek 5,3 százalékát (2019-ben 6,5 százalék volt), a teljes népesség alig egy százalékát jelentik, a 2019-es 1,2 százalékához képest.

Az adataink azt mutatják, hogy a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázata továbbra is leginkább a munkanélkülieket és az alapfokú végzettségűeket érinti.

– Ahogy említette, a háztartások jövedelme 2020-ban is emelkedett. A jövedelmi egyenlőtlenségek nőttek vagy csökkentek a legfrissebb adatok szerint hazánkban?

– Úgy gondolom, mindenképpen jó hír, hogy a jövedelmi egyenlőtlenségek 2020-ban tovább csökkentek. Ezt szintén széles körben alkalmazott mérőszámok segítségével vizsgálják a nemzeti statisztikai hivatalok. Az úgynevezett Gini-együttható a társadalomban a jövedelem eloszlásának egyenletességét mutató jelzőszám, ez a 2019-es 28,3-ről tavaly 27,7-re csökkent, míg a legalsó és a legfelső társadalmi ötödök közti jövedelemarányokat vizsgáló S80/S20 mutató a 2019-es 4,3 után 4,2-re csökkent. Hazánk ezzel továbbra is az unió átlagánál kedvezőbb mutatókkal bír.

Hogyan befolyásolta a koronavírus-járvány a háztartások fogyasztási kiadásait? Visszafogottabb fogyasztás jellemezte a lakosságot, vagy nem látunk nagy változást az előző évekhez képest?

– Az adatokból úgy tűnik, hogy a koronavírus-járvány nem befolyásolta negatívan a háztartások kiadásait, ugyanis a fogyasztás 2020-ban folyó áron 2,8 százalékkal nőtt az előző évhez képest, de az biztos, hogy a kiadások szerkezetét némileg átrendezte. Tavaly az egy főre jutó összes személyes célú kiadás 1 369 000 forint volt, ami ahogy már említettem, folyó áron nőtt, de ha az áremelkedést is figyelembe vesszük, és reálértéken nézzük meg ezt a változást, akkor azt láthatjuk, hogy van egy minimális visszaesés az adatokban: 0,6 százalékos csökkenés figyelhető meg az előző év azonos időszakához képest.

Továbbra is élelmiszerekre és alkoholmentes italokra fordítjuk a legtöbbet, sőt tovább nőtt az erre fordított kiadások aránya 2020-ban: a kiadások több mint egynegyedét (26 százalékát) tették ki ezek a költségek.

Nőttek a lakberendezési és háztartásviteli költségek is, de az utazási korlátozások, időleges bezárások miatt vendéglátásra és szálláshely-szolgáltatásra értelemszerűen kevesebbet költöttünk (–17,6 százalék). Ez pedig a fogyasztási szerkezet változásában is jól kivehető. Szintén a járvánnyal hozható összefüggésbe az, hogy jelentős volt a csökkenés a kultúra, szórakozás (–8,9 százalék), a ruházkodás (–7,2 százalék), valamint a közlekedés (–6,9 százalék) vonatkozásában is.

A 2020-as évben a koronavírus-járvány megfékezése miatt számos óvintézkedést hozott a kormány, bevezetésre került az év egy részében az otthoni munkavégzés, a home office és az iskolák átálltak digitális oktatásra. Ennek következtében még a korábbiaknál is nagyobb igény, szükség volt bizonyos elektronikai cikkekre, így azokra többet is költöttünk, mint egy évvel korábban: számítógépekre, szoftverekre 23,9-del többet fordított a lakosság, és nyilván a Covid-járvány hatása az is, hogy többet költöttünk vitaminokra, gyógykészítményekre (21 százalékkal), valamint mosó- és tisztítószerekre is (13,5 százalékkal).

– A kiadvány nemcsak objektív, tényszerű adatokat mutat be, hanem arra is kitér, hogy mi magunk vajon hogyan éltük meg ezt az időszakot. Hogyan alakulnak a szubjektív muta­tóink, derűlátóbbak vagyunk, mint egy évvel korábban?

– Igen, a kiadványban a jövedelmi helyzet, szegénység, valamint a fogyasztási kiadások mellett a szubjektív életkörülményekkel is foglalkozunk. A többi témakörrel, mutatóval szemben ezek 2021-re vonatkozó adatok, tehát egészen frissek. Ha a szubjektív jóllét egyik kulcsindikátorát, az élettel való elégedettséget nézzük, akkor az előző évhez képest némi csökkenést tapasztalhatunk, ami a Covid-járvánnyal hozható összefüggésbe, ez azonban csak minimális visszaesést jelent, 0,2 átlagpontszámmal csökkent az átlagos elégedettség szintje (egy 0-tól 10-ig terjedő skálán): a legfrissebb adatok szerint a 16 éves és idősebb magyarok 6,6 pontos átlagértékkel jellemezhetők. Ez a minimális mérséklődés a következő években újra pozitív irányba változhat, hiszen emelkedő tendencia volt igaz a 2021 előtti időszakra is.

Az viszont mindenképpen bizakodásra adhat okot, hogy tovább mérséklődött a férfiak és a nők elégedettsége közötti különbség, valamint hogy tovább javult a lakosság biztonságérzete a közterületeken, és arányaiban többen tartották jónak vagy nagyon jónak az egészségi állapotukat, mint 2020-ban.