Nem kell mindig csinálni valamit – legyen számunkra is édes a semmittevés!

Manapság szinte bűnnek számít, ha valakinek nincs beosztva minden perce. Az unatkozás megvetendő. Már a gyerekek is több „műszakot” húznak le, hiszen alig akad olyan iskolás, sőt lassan óvodás, aki nem jár valamilyen szakkörre, foglalkozásra, de minimum játszóházba. A tinédzserek, ha véletlenül akad néhány üres percük, azonnal a közösségi oldalakon lógnak. De a felnőttek sem jobbak, hiszen még a tömegközlekedés során, vagy az autóban a piros lámpánál is a telefonjukat nyomkodják. Az idősek is folyton tesznek-vesznek, máskülönben bűntudatuk van, „pihenésképpen” pedig sokszor válogatás nélkül nézik a tévéműsorokat.

Valamiért a ma embere elhitte, hogy akkor számít értékesnek, ha folyamatosan elfoglalt. Már nem is elég csupán egyvalamivel foglalkozni, hiszen a multitasking – megosztott figyelem, amikor egyszerre több dolgot végzünk – sokkal menőbb. Hiába bizonyították be a kutatások, hogy ez valójában csöppet sem hatékony, mert egyik feladatban sem lehet igazán elmélyülni, ez keveseket győzött meg.

Az, hogy valaki csak bámul ki a fejéből, és élvezi a semmittevést, egyenesen ördögtől való gondolatnak tűnik.

Pedig az olaszoknak – akik köztudottan nagyok abban, hogy élvezzék az életet – külön kifejezésük is van erre: dolce far niente, azaz édes semmittevés. Amikor semmi hasznosat nem tesznek, hanem elengedik magukat és hagyják szabadon kalandozni a gondolataikat. Még mielőtt valaki legyintene, hogy a latinok már csak ilyenek, ott vannak példaként a hollandok is, akikre a legkevésbé sem jellemző a déli mentalitás. Mégis van saját szavuk a pozitív kicsengésű semmittevésre, ez pedig a niksen. Amikor üresjáratba kapcsol a szervezetük, és jöhet a nap közbeni álmodozás, vagy a céltalan bolyongás. Mert akárcsak az ola­­­­­szok, a hollandok is rájöttek, hogy ezek az időszakok megnövelik a kreativitást. Amikor ugyanis végre hagyják, hogy a tudattalan vegye át az uralmat, sokszor támadnak remek ötleteik. De ha nem, akkor is igazi felüdülés ez a „lopott” fél órácska az állandó rohanásban. Bárki kipróbálhatja, ha olyan helyen sétál egyedül, ahol nem kell a környezetére koncentrálnia, például egy erdőben. Csak bambul a színes őszi levelekre, hallgatja a természet zajait, miközben egyik lábát a másik elé teszi. Ám kimozdulni sem szükséges, otthon, a kanapén elnyúlás, vagy egy kád illatos fürdőben ázás is tökéletes alkalom rá. A lényeg, hogy ez ne egy kipipálandó napi program legyen.

Hagyjuk rá a gyerekre!

A kicsik számára sem természetes már az unatkozás. De nem kell a szülőknek feltétlenül bedőlni a nyaggatásnak, és azonnal szórakoztató üzemmódba kapcsolni, vagy különböző javaslatokkal előállni, hogyan lehetne hasznosan tölteni az idejét. Elég megnyugtatni, az unatkozás nem feltétlenül rossz, és ráhagyni, hogy kitalálja, mit csinálna szívesen. Persze jó, ha ilyenkor kéznél vannak a játékai, ceruzái, színezői – viszont a telefon, a tablet vagy a televízió nincs. A legtöbb gyerek rövid időn belül úgyis feltalálja magát, és a saját kreativitására támaszkodva önálló játékba kezd.