A lelket is meg tisztítja a szenteltvíz

A víz gyógyító és ezoterikus erejével előző számunkban már foglalkoztunk, ám tudatosan hagytunk ki belőle egy igen fontosat, a szenteltvizet. Ennek, a főként a katolikus egyház számára jelentős víznek számos hatást tulajdonítanak. Húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepének közeledtével felfedjük, milyen erő is lakozik ebben a tulajdonképpen sós vízben.

A hívek hazaviszik

A vízkereszt elnevezés Krisztus megkeresztelkedésére utal. Ennek emlékére a nyugati egyházakban a templomokban vizet szentelnek, melyből a hívek igyekeznek hazavinni valamennyit. A vízszentelés mellett ilyenkor a házakat is megszentelték. Ennek a szokásnak koleda, vagy koledálás a neve. Vízkereszt napján, január 6-án beszentelték vele az állatokat, megitatták őket, hogy ne legyenek az év folyamán betegek, rühesek. Az emberek magukra is locsoltak a vízből rontás, betegségek, himlő ellen.

Hivatalos megfogalmazás szerint a szenteltvíz (latinul aqua benedicta) egyes keresztény egyházakban a megszentelt víz, amellyel az áldozópap a szentmise elején vagy a végén a híveket meghinti, vagy a hívek saját magukat a templomba való belépéskor, illetve távozáskor meghintik. Szenteltvizet használ a római katolikus egyház, a keleti ortodoxok, az ókatolikusok, az anglokatolikusok és más egyházak is, és a belső, lélekben való tisztulás utáni vágyat jelképezi. A megszentelt vizet külön e célra készített, félkör alakú medencében őrzik, amelyeket a templomokban, esetleg a magánlakásokban az ajtók vagy kapuk mellett helyeznek el.

A víz szentelése katolikus szertartás szerint úgy történik, hogy a pap először a sót áldja meg, amit aztán szentelő imádság közben elvegyít a vízben. A szenteltvíz a belső, lélekben való tisztulás utáni vágyat jelképezi. A víz bármikor szentelhető, az egyház időhöz és alkalomhoz kötött vízszenteléseket végez: három király ünnepén a három király vizét, nagyszombaton és pünkösd előnapján a keresztvizet, míg a templomok, oltárok és harangok szentelésénél az ún. Gergely-vizet. 

A Jordán vize

A víz a tisztulás ősi jelképe, amely minden kultúrában és vallásban különleges jelentőségű.

A szentelt víz eredetileg a Jordán folyóból származó víz felszentelt változata volt. Ennek a folyónak több kultúrában is kiemelt a jelentősége. A keresztény hitvilág szerint ebben a folyóban keresztelték meg Jézust, ezért használnak a templomokban a mai napig innen származó vizet.

Persze a templomokban található szenteltvíznek nem minden cseppje származik a folyóból, ugyanis a keresztény hit szerint egyetlen csepp valódi szenteltvíz hozzáadásával bármennyi víz szentté tehető. A szenteltvíz használatát a 2. század elején I. Sándor pápa írta le és rendelte el a papok számára: „Sós vízzel áldjuk meg az embereket, hogy akiket ezzel meghintenek, megtisztuljanak és megszentelődjenek”.

Vihart is űz

A szenteltvíz a mindennapi életben is fontos szerepet kapott, szokássá, hagyománnyá vált, hogy megszentelték vele a gyerekágyas asszony ágyát, tettek az újszülött fürdővizébe, meghintették vele az esküvőre induló menyasszonyt és vőlegényt, a haldoklót, a háznál felravatalozott halottat és a halott koporsóját is. Állatokat is gyógyítottak vele, és hatásosnak hitték az ártó hatalmak, a rossz szellemek és a vihar elűzésére is. A bő termés reményében egykor vízzel locsolták le az aratásból hazatérő gazdát; a kemencéből kivett kenyeret pedig a boszorkányok távol tartására vízzel kenték be.