Elképesztő felfedezés: Értenek a madarak nyelvén a mókusok

Fontos felfedezést tettek az amerikai Ohiói Egyetem kutatói: bizonyítani tudták, hogy a mókusok „megértik” a madarak beszédét. Persze ez nem jelenti, hogy tudnának „beszélgetni”, mégis képesek a csicsergésből következtetéseket levonni. A legfontosabbat tudják, mikor nyugodtak, mikor riadtak a madarak. Afféle biztonsági előrejelzésként figyelik a madarak hangját – a madarak sok mindent látnak és hallanak, és ha mókusok figyelik a viselkedésüket, nyugodtabban élhetnek.

Öröm vagy veszély?

A kutatásban hatvanhét szürke mókust figyeltek meg. A tudósok először a vörös farkú sólyom hangját játszották le az emlősöknek, amelyek szinte rögtön érzékelték a veszélyt. Amint meghallották a ragadozómadár hangját, feszültté, idegessé váltak, behúzódtak az odújukba és az eget kémlelték a hangforrást kutatva. Ezzel szemben, amikor boldog csivitelést játszottak le nekik, a mókusok előbújtak és nyugodtan falatoztak tovább. A szakértők szerint ezek a kistestű állatok megismerik, melyik madárnak milyen hangja van, és azt is képesek érteni, hogy a csivitelés boldog vagy veszélyre figyelmeztető, így időben el tudnak bújni.

Figyelnek egymásra

Az erdőben rengeteg ragadozó leselkedik a bolyhos farkús emlősökre, így nem is csoda, hogy a madarakra is figyelniük kell. Nagy Ingrid zoopedagógus szerint ez teljesen normális je­lenség.

– Vannak bizonyos madarak, például a szajkó, amelyek gyakrabban riasztanak. Rögtön jeleznek, ha veszélyt vagy valamilyen idegen dolgot látnak. Ilyenkor a többi madár elmenekül, mert felismeri a jelzést, de ugyanúgy például a mókusok is visszahúzódnak erre a hangra – mondta Ingrid. Ám ez nem csak a mókusokra jellemző.

– Azok az állatok, amelyek egymás mellett élnek, képesek megtanulni a másik jelzéseit, erre az erdőben szükség is van. Nemcsak a „beszédből” értenek, más kommunikációt is fel tudnak ismerni – magyarázta a zoopedagógus.

Egyre több a zaj

A mókusok nem csak akkor fülelnek, ha jeleznek valamit a madarak, ha jókedvű csivitelést hallanak, megnyugtatja őket, sokkal nyugodtabban keresnek ételt, és eszik meg azt. Ez azért van így, mert ha a madarak biztonságban érzik magukat, akkor a mókusoknak sincs miért izgulniuk, mivel ugyanaz a veszély leselkedik mindkét állatfajra. Azt egyelőre nem tudják a kutatók, hogy ezt a képességüket tanulják vagy öröklik a mókusok, az azonban biztos, hogy vannak olyan madárfajok, amelyek hangját megismerik. Sajnos ezt a képességet is befolyásolhatja az ember, ugyanis a magas zajszennyezés miatt már nem hallják olyan jól a madarakat a mókusok, így ez megzavarhatja a már jól kialakult túlélési stratégiájukat.

Több száz hangot jegyeznek meg

Csakúgy, mint az emberi nyelvek esetében, a madarak énekében is létezik valami, az emberi nyelvjáráshoz hasonló.

A populációk dalai között árnyalatnyi eltérések vannak, és az egyéves madarak is kissé máshogy énekelnek, mint a kifejlett példányok. A madárfajoknak egyébként csak egyharmada tud énekelni: általánosságban véve énekről – amiben szótagok és frázisok is megkülönböztethetők – a párzással összefüggésben beszélünk, az összes többi hangjelzést a hívóhangokhoz sorolják a szakértők. 

A legtöbb fajnál egyébként csak a hímek énekelnek – így jelzik territóriumukat –, de ha a nőstények is teszik, valódi duettet hallhatunk, méghozzá hihetetlen összhangban:

a tojó folytatja a hím dallamsorát tizedmásodperces pontossággal. Énekük a kapcsolattartás eszközeként funkcionál. Bizonyított, hogy míg egyes madarak veleszületett tulajdonsága az éneklés, mások a szüleiktől sajátítják el. A madárdal egyébként sem egyszerű, egyes fajok több száz idegen madártól tanult dalt képesek memorizálni, azt pedig saját dallamaikkal keverve reprodukálni.