A diktátor kuktája emlékezik: Kádár az édességet szerette, nem a krumplilevest

Szakácsból lett pap: nem hétköznapi karrierváltás, az egyszer biztos, ugyanakkor a két hivatás nem is áll annyira távol egymástól, mint azt el­ső hallásra gondolnánk. Legalábbis így gondolja Michels Antal római katolikus pap, aki mindig is emberekkel szeretett volna foglalkozni, hogy hasson az életükre. 

– A Trefort Gimnáziumban érettségiztem, utána pedig úgy gondoltam, hogy megpróbálkozom a vendéglátással. Elmentem egy másfél éves szakácsképzésre. Az esti tagozaton elvégzett vendéglátó-ipari főiskola mellett már a Grand Hotel Hungária, a Gellért Szálló, az Atrium Hyatt és a külügy konyháin dolgozhattam. Így történt, hogy még a Kádár Jánosnak felszolgált ételekhez is volt némi közöm. Ugyan nem teljesen mindet én főztem, de kuktaként részt vettem a készítésükben – mesélte Antal atya, majd megosztotta velünk az egykori kommunista diktátor étkezési szokásaival kapcsolatos emlékeit.

– Kádár János nem volt nagyétkű, de a stíriai metéltből mindig két kockával kért. A legendákkal ellentétben ugyanis nem a krumplileves, hanem ez az édesség volt a kedvenc eledele. Az egyszerű ételeket szerette. Leggyakrabban csak az üvegajtón keresztül láttam, de természetesen fura érzéssel töltött el a tudat, hogy ott áll tőlem néhány méterre az ország első embere – emlékezett vissza Antal atya, aki hozzátette: ha Kádár étkezett, megfagyott a konyhában a levegô, hogy ne találjon kifogást a fogásokban. Ha kevés ideje volt Kádárnak, jobbára csak levest rendelt, mert úgy vélte: leves nélkül nincs étkezés. Viszont a második fogásra gyakran nem tartott igényt a nagy sietségben. Ha rendelt valamit, abból keveset evett, a személyzet tagjait azonban busásan jutalmazta: mindenkinek, aki segített az ételek elkészítésében, fejenként 50 fo­rint borravalót adott már a hatvanas években is.     

– Az én a családom a 70-es, 80-as években azt tapasztalta, hogy az országban egyre több mindent meg lehet tenni. Amikor csak lehetett, külföldre, pontosabban nyugatra is utaztunk, ezért nem feltétlenül éreztem rosszul magam a rendszerben. Hit­tanra is szabadon járhattam. Később tudtam meg, hogy még a 80-as években is léteztek be­épített emberek – mesélte a ka­tolikus pap.

Antal atya később a közismert Kozma Imre javaslatára kezdett húszévesen ministrálni. Egy alkalommal kispapok érkeztek a templomba, és a mise végén ott maradtak a fiatalokkal beszélgetni. Ez változtatta meg Michels életét. Nem sokkal később jelentkezett a papnevelő intézetbe.

– Korábban voltak barátnőim, igaz, nem jutottam velük túl messzire. Egy csókra emlékszem, leggyakrabban csak a kezüket fogtam meg a lányoknak. Minden­esetre Isten ajándékának tartom, hogy megtapasztalhattam éle­temben a szerelmet, így ma is képes vagyok az embereknek tanácsot adni, ha hozzám fordulnak. Onnan is tudom, hogy voltam szerelmes, hogy képes voltam egy leányzónak odaajándékozni a U2-lemezemet. Rá egy héttel szakítottunk.

Kóré Károly