Szakítása is pénzt hozott Várkonyi Andinak

Egy év telt el az­óta, hogy egy országot megdöbbentve Várkonyi Andrea és Bochkor Gábor bejelentette: tizenkét év után külön folytatják az éle­tüket. Andrea akkor az okokról nem beszélt, de nem kezelte tabuként, s elmondta, mi zajlott le a lelkében. Könnyű neki, gondolhatnánk, mert egyetemet végzett pszichológusként a saját problémáit is könnyebben kezeli.

Ez tűnhetett fel azoknak az em­bereknek is, akik éppen azért jelentkeznek be az ő kanapéjára, mert tudják, maga is átélt hasonló dilemmákat, s őt is gyötörték ugyanazok a kétségek.

– Ugyan a magánéleti változásaimat nem kötöm össze a pszichológusi munkámmal, de tényleg érdekes, hogy másokat hozzásegít az én történetem ah­hoz, hogy jelentkezzenek tanács­adásra.

Bár természetesen a pszichológus akkor is tud segíteni bármely életszakaszban és kérdésben, ha maga nem élte át ugyanazt, mint a kliensek, talán hitelesebbnek gondolnak ebben a kérdésben, erőt és bátorítást ad az én esetem, hogy merjenek segítséget kérni – mondta la­punknak Andi, akinek többen is megfogalmazták már azt, azért jelentkeztek hozzá, mert szakítottak Bochkor Gáborral és ezt őszintén vállalták is.

– Ezentúl aztán már, ha eljönnek hozzám, nincs jelentősége, hogy Várkonyi Andrea vagyok, akit a tévéből is ismerhetnek. Ha valaki belép a rendelőmbe, általában másfél percig érdekes az, hogy ki is vagyok én, majd amint meggyőződik róla, hogy ott vele fogunk foglalkozni, szóba sem kerül ez többet – folytatta a pszichológus, akitől azt is megkérdeztük, nem megterhelő-e, hogy egyre több házassági vagy párkapcsolati problémával kell szembesülnie. Bár kapcsolatát már lezárta Bochkorral, sebeket téphet fel, ha egész nap ilyesféle problémákra kell koncentrálnia.

– Ez egy segítő szakma, meg kell tanulnunk, hogy ne a saját energiáinkkal dolgozzunk, ha­nem a páciensével. Az én élete­met a rendelőn kívül kell hagyni, megterhelő is lenne, ha mindenki életébe bevonnám a sajátomat is. Empátiára és átérzésre van szükség, nem arra, hogy magamévá tegyem a problémát. Amikor belgyógyász rezidensként dolgoztam, naponta haltak meg betegek.

Muszáj megtanulni kezelni ezt is azért, hogy az osztályon fekvő többi betegre koncentrálhassunk – magyarázta Andi, akiről így azt is gondolhatnánk, pszichológiát végezve sokkal okosabban, egyszerűbben hozta meg a maga nagy döntését egy évvel ezelőtt. Ez azonban nem igaz, a szakítás őt is ugyanúgy meggyötörte, mint bárki mást.

– Az egyetemen is voltak önismereti óráink és azon kívül is foglalkozunk magunkkal, hogy jobban tudjunk majd segíteni. Lehet, hogy az önismeret sok mindenen átsegít, hamarabb meghozunk döntéseket, de attól az még nekünk, nekem is ugyanolyan nehéz. Ugyanolyan emberi érzelmek dolgoznak bennem is, mint másokban. Én is megszenvedtem a szakítást.

Felmerülhet a kérdés, hogy ha az önismeret segítette át Andit a legnehezebb, kétségekkel teli napokon, akkor talán, ha el sem kezdi az egyetemet, egészen máshogy alakul a kapcsolata Bochkorral? Andi szerint erről szó sincs.

– Az egyetem előtt is jártam pszichológushoz, ahogy sokan má­sok is, így volt rálátásom már előtte is az életemre. Úgy hiszem, ha nem kezdek el én is pszichológiát tanulni, akkor is ez lett volna a vége, csak elképzelhető hogy másképp, talán nehézkesebben és lassabban dolgoztam volna fel a szakítást.