1500 forintos kilós árnál kezdődik a jó virsli

A szilveszterhez a pezsgő, a malachús, a hideg­tálak, a különböző saláták mellett hagyományosan hozzátartozik a virsli is: a hagyomány szerint az éjféli koccintáshoz illő harapnivaló. Sok vevő csak az árakat figyeli, amelyek főként szilveszterkor lehetnek igencsak becsapósak. Pedig egy-egy olcsóbb virslimárka azért is okozhat komoly csalódást, mert tele van mindenféle adalékanyaggal – a magas szójatartalomról már nem is beszélve. Dr. Dömölki Lívia, az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület élelmiszer-szakértője természetszerűleg azt javasolja, hogy a minőségre koncentráljunk.

– Inkább kevesebb, de minőségibb virslit vegyünk! 1500 forintos kilós ár alatt már nagyon érdemes gyanakodnunk, hogy nem olyan a virsli minősége, hogy érdemes lenne megenni. Ilyenkor megéri eljátszani a gondolattal: vajon mit is tartalmazhat ennyi pénzért a kiszemelt élelmiszer? – mondja.

A szakember azt tanácsolja, hogy csomagolt virslinél mindig nézzük meg az összetevőket. Ha ezek listája a vízzel kezdődik, akkor már gyanús a dolog. Ha magas a szója, a foszfát és a tejkoncentrátum mennyisége is, akkor nem érdemes megvásárolni a terméket.

– Fontos, hogy a hús szerepeljen az első helyen: egy felső kategóriás virsliben 80 százalék van. Amire viszont 100 százalék hústartalom van írva, az kamu, olyan nincs. A virslinek a víztartalma normál értelemben maximum 70 százalék lehet. Egyébként a baromfivirslik mindegyikében van ipari szalonna is, magyarán, az is fog sertést enni, aki nem akar. Muszáj is beletenni, hogy megkösse a vizet – magyarázza Dömölki Lívia, aki szerint a jó virslinek roppannia kell.

Mivel sokak szervezete nem fogadja be az egyes összetevőket, érdemes informálódni a kereskedőnél, hiszen allergiásak lehetnek a különböző adalékanyagokra és a tejszármazékokra. Eredetileg egyébként marhahúsból készül a virsli, marha- és sertéshús keveréke a minőségi frankfurti virsli. A marhahús amúgy azért jobb, mert jobban köti a vizet.