47 év után visszakapta a levágott karját a vietnámi veterán

Huszonhat éves fiatalember volt Nguyen Quang Hung, amikor orvosként szolgálatot teljesített a vietnami háborúban az északiak oldalán. Felkészült a biztos halálra, álmában sem gondolta, hogy élve kijut a földi pokolból, sőt életét az ellenségnek köszönheti majd.

Inkább megmentették az életét a jenkik

1966. októberében súlyos találat érte karján a Dél-Vietnami Nemzeti Felszabadítási Front (Viet Cong) fiatal katonáját, mikor az amerikai hadsereg megtámadta városát, An 
Khe-t. Az életösztön dolgozott benne, Hung futásnak eredt és egy patakba ugrott, rábízva sorsát a sodrásra. Sikerült elmenekülnie. Három napig egy rizsraktárban élt, ott húzta meg magát.

Már nagyon legyengült, amikor az ellenséges amerikai katonák rátaláltak. Ám ahelyett, hogy végeztek volna vele, Hungot helikopterrel vitték el egy katonai kórházba, hogy segítsenek rajta. Itt találkozott dr. Sam Axelraddal, az akkor 27 éves frontorvossal. Hung jobb karja ekkorra már püspöklilára színeződött, így a doktor sem látott más lehetőséget, csak az amputációt. 

Zsákban tárolta a csontokat a doki

A műtét után dr. Axelrad kollégái kitalálták, hogy az amputált kart – a sikeres beavatkozás emlékeként – odaadják neki ajándékba. Persze a húst lefejtették róla, a csontokat pedig dróttal összefogták. Mindez azért a fronton is morbid gesztusnak számított, a doktor nem is volt elragadtatva a „meglepetéstől”. A csontokat az összes katonai felszerelésével együtt egy zsákba rakta, mert nem akart később sem emlékezni a háború borzalmaira.

Hung egyébként nyolc hónapig lábadozott a kórházban, jó viszonyba került Axelraddal, gyógyulása után még fél évig segített az amerikai orvosoknak. A háború végéig magánorvosként praktizált, aztán a helyi önkormányzatnál talált munkát, végül nyugdíjasként a rizsültetvényére vonult vissza.

Újságcikk hozta össze a nagy találkozót

A háború vége után az amerikai orvos hazatért Texasba. Hazavitte ugyan a holmiját, de évtizedekig hozzá sem nyúlt. 2011-ben a csomagot őrző szekrény kinyílt, Axelrad teljesen megdöbbent, amikor a csontok előkerültek. Úgy döntött, visszatér Vietnamba, és megpróbálja megtalálni Hungot. Nyaralása során lelkesen idézte fel emlékeit egy idegenvezetőnek, aki ráadásul újságíró is volt: megírta a történetet a helyi lapban.

A felhívást rengetegen olvasták, köztük Hung sógora is, aki felkereste a szerkesztőséget. Két évvel később megtörtént a nagy találkozás: Hung bemutatta Axelradnak a családját, a veterán katona nagyon örült, hogy újra láthatja egykori barátját. És természetesen értékelte a gesztust, hogy az orvos megőrizte és visszaadta neki csontjait, amelyeket így majd halálakor mellé temethetnek.