Rendőrök keze között született újjá Gábor

Második születésnapjaként tekint a múlt szombatra az az 58 éves férfi, akinek mindkét lábát levágta az InterCity Törökszentmiklósnál. A szobafestő Gábor éppen munkába indult biciklivel, amikor a Szent László úti vasúti átjáróban el­esett. A kerékpárja beszorult a sínek közé, a robogó vonat pedig már nem tudott megállni.

Távolról is látszott a szörnyű sérülés

Gábor szerencséjére a szerelvényen utazott a Készenléti Rendőrség két járőre, akik éppen az éjszakai műszak után tartottak hazafelé.

– A hosszú dudálásból és a szokatlanul erős fékezésből már tudtuk, hogy valami baj történt – mondta lapunknak Királyházi Emil László főtörzsőrmester. – Aztán hallottuk, hogy gázolt a vonat, így egyből a sérült férfi felé vettük az irányt. Már távolról láttuk, hogy térdmagasságban elvesztette mindkét lábát, de a fejét és a kezét szerencsére tudta mozgatni – emlékezett vissza a drámai pillanatokra a főtörzsőrmester, aki társával egy pillanatig sem esett pánikba.

A zsaruk autósoktól kértek egészségügyi dobozt, és annak tartalmát felhasználva szorítókötést alkalmaztak.

Nem veszítette el az eszméletét

A vérzést elszorító kötést gézzel és gumibottal oldottuk meg – vette át a szót Kovács Dávid Mihály őrmester. – Közben próbáltunk beszélgetni a sérülttel, hogy ne veszítse el az eszméletét. Közel tíz percig, a mentők érkezéséig sikerült is szóval tartanunk. Elárulta, hogy beszorult a biciklije, de legjobban az zavarta, hogy nem tudja elvégezni a félbehagyott munkáját – tette hozzá az őrmester. A 24 és 36 esztendős egyenruhások több mint háromszáz kilométerről járnak vonattal dolgozni a fővárosba. Jó pár órát késtek ugyan aznap otthonról, de egy percig sem bánják.

Végül kiérkeztek a mentőszolgálat munkatársai és átvették az életben tartott férfit, majd stabilizálták az állapotát és a szolnoki kórházba szállították. A műtét sikeres volt, de hosszú rehabilitáció következik.

Lapunkon keresztül köszöni a segítséget

A szolnoki Hetényi Géza kórházban meglátogathattuk tegnap a balesetben mindkét lábát elvesztő Gá­bort. A kö­rülmé­nyekhez képest jól van, és a re­mény­vesztettség halvány jelét sem látni a tekintetében. Az elszántságot és az élni akarást annál inkább.

– A gázolásra egyáltalán nem emlékszem, az első, amire igen, hogy a mentőben fekszem. Sok idő van még a nyugdíjig, festőként pedig már sosem tudok dolgozni, de nem adom fel. Úgy érzem, hogy most újjászülettem, minden erőmmel a sikeres rehabilitációra koncentrálok majd – mondta munkatársunknak az ágyán fekve Gábor, aki természetesen nagyon köszöni a bátor rendőrök áldozatos segítségét.