Ezek a tipikus magyaros szokások az asztalnál

A magyar konyhára rendszerint rácsodálkoznak a külföldiek, hiszen „nehezebben”, fűszeresebben főzünk, sok paprikát, zsiradékot, hagymát, füstölt húsfélét használunk. A Netpincér viszont most más jellemzőket, szokásokat gyűjtött össze a magyar gasztronómiából. Olyan hagyományokat, amikhez hasonlók a világ más országaiban is léteznek. Afganisztánban például, ha a kenyér a földre esik, felveszik és megcsókolják. A Kanadában élő inuit közösségek pedig szellentéssel adják a szakács tudtára, hogy finom volt az étel.

Asztal sarka

Talán ez a legfontosabb asztali babona a lányoknál: ne üljenek az asztal sarkára, mert vénlányok maradnak! De legalábbis hét évig nem számíthatnak sem lánykérésre, sem házasságra.

Szembe nézés

Ha koccintunk, bármi is legyen a pohárban, illik egymás szemébe nézni. Ha nem így teszünk, a hagyomány szerint hét év rossz házasság vagy párkapcsolat vár ránk. Ez a hiedelem Franciaországban és Németországban is elterjedt.

150 év tilalom

A magyar forradalom leverése, az aradi vértanúk kivégezése (1849.) után 150 évig nem illett sörrel koccintani a magyarnak, hiszen a mi népünk hagyományosan borissza volt, Ausztriában meg a sörkultúra dívott. Ha valaki mégis megtette, hozzá kellett tennie: Vesszen Haynau! A tilalom már rég lejárt, tehát bátran „ütköztethetjük” a korsókat, ám még most sem gyakori, hogy a magyar sörrel koccint.

Merre folyik?

Ha kiborul egy ital az asztalra, a fáma szerint annál lesz keresztelő legközelebb, aki felé folyik. Vagyis gyermekáldás lesz a családjában.

Kisangyal

Eredete nem ismert, de a gyerekeknek régóta mondják az asztalnál, hogy aki először végez az evéssel, az lesz a kisangyal. Táplálkozástudományi szempontból kétséges nevelési módszer, hiszen ezzel arra veszik rá őket, hogy gyorsan, habzsolva tömjék a majmot, ahelyett, hogy normálisan megrágnák az ennivalót. Persze nem ez a cél, hanem, hogy ne turkálják az ételt.

Isten áldásával

Sok helyen mai napig szokás, hogy a kenyérre felszelés előtt keresztet rajzolnak. Ennek a keresztény szokásnak különösebb magyarázata nincs, az általános értelmezés szerint Isten adománya a kenyér.