Bremerhaven piros lámpás negyede tele van magyar prostituálttal. Munk Veronika újságíró írt interjúkötetet az ott dolgozó lányokkal. Sorozat, 1. rész
Forrás: AFP
Az, hogy valaki elítéli a kurvákat, még nem jelenti azt, hogy később nem lesz az. Erre a Berta nevű szexmunkás a jó példa, aki tizenéves korában még a szexmunka gondolatától is rosszul volt. A lány tizennégy éves volt, amikor rátalált alkoholista apja holttestére. Fenekestül felfordult a világa: anyjának kellett eltartania a családot, ami nem volt könnyű, olykor uzsorakölcsönből éltek. Berta sem könnyítette meg az amúgy is nehéz életüket, folyton veszekedett az anyjával.
A viták forrása rendszerint a lány fiúja, a hat évvel idősebb Krisztián volt. A huszonéves srác ebből-abból szerezte a pénzét, drága ajándékokkal édesgette magához Bertát. A fiatal pár úgy döntött, összeköltöznek, de ehhez több pénzre volt szükségük.
Ekkor beszélte rá Bertát, hogy egy osztrák nightclubban táncoljon. Berta hirtelen meggazdagodott, azt vett meg, amit csak akart. Családját, de még anyja szomszédját is támogatni tudta. Később rájött: szexmunkával több pénzt tudna keresni, így eleinte itthon, majd Ausztriában és Svájcban lett prostituált. A jobb feltételek miatt végül Németországban kötött ki, ahol gyakorlatilag mindenki magyar a Lessingstrassén: a mádám, a prostik, de még a biztonsági emberek is.
Szintén a nincstelenségből akart kitörni Anasztázia, aki 26 évesen, kilenc év házasság után, dacból lett szexmunkás. Elege lett folyton részeg férjéből, aki nem foglalkozott vele; és hogy mindig ő van a gyerekekkel. A barátnőjével érkezett a többi magyar szexmunkás közé. A gazdagságért viszont nagy árat fizetnek, olykor saját életükkel játszanak.
