Eddig több mint tizenötezer dél-koreai vett részt a halálközeli programban. A szolgáltatás lényege, hogy a résztvevőknek előadást tartanak a halálról, majd halotti köntöst öltenek – egy gyertya mellett megírják a végrendeletüket –, befekszenek egy koporsóba, amit aztán tíz percre rájuk csuknak. A beszámolók szerint legtöbbjük gyökeresen átértékelte az életét: a koporsóban töltött hosszú percek ráébresztették, mi a fontos. Hazánkban még nem létezik hasonló szolgáltatás, de Gőcze Edit kegyeleti szakértő úgy véli, biztosan lenne rá igény.
– Mindenképpen szükség lenne rá, hogy átgondoljuk a halállal kapcsolatos teendőinket – mondta. Singer Magdolna gyásztanácsadó, a Napfogyatkozás Egyesület elnöke úgy látja, a dél-koreai program ugyanolyan, mint a különböző fóbiák esetén alkalmazott elárasztás, amikor a szenvedőt szembesítik a félelme tárgyával.
– A halál madarát nem azért kell a vállunkon hordoznunk, hogy riogassuk magunkat, hanem hogy az életet fénylőbben lássuk, és halandóságunk tudatában legyünk. A legtöbb ember ezt kitakarja a látóköréből – folytatja a szakember.
– Aki nem keresi az élet és a halál kérdéseit, hogy miért vagyunk itt, mi a küldetésünk, az beleragad a földi dolgokba. Ha azonban szert teszünk spirituális intelligenciára, akkor másképp szemléljük a világot.
Hazai példák
