Tízezer perc: Pallagi Ferenc véleménye

A tiltakozó borászok néhány dologról azonban hallgatnak! Például arról, hogy a magyar élelmiszer-biztonsági intézmények még egyetlen behozott olasz borról sem bizonyították be, hogy az hamis. Az pedig, hogy gyenge minőségű, nem bűn, ilyet bőségesen árulnak a magyar borászatok is. Lehet, hogy a digók űrtechnikával hamisítják a bort, de ez azt is jelenti, hogy a milliárdokat beszedő magyar hatóságok nem elég felkészültek, hogy megvédjék a hamisítástól a magyar fogyasztókat. Miért nem? Miért nem költik a beszedett horribilis pénzt jobb vizsgálati eszközökre? Mi a garancia arra, hogy le tudják buktatni a magyar hamisítókat? Mert ilyenek is vannak, csak erről sem beszélnek a tiltakozó borászok.

Arról sem, hogy a 70 forintos olasz lőrét nem mások hozzák be, mint a magyar borkereskedők, és a még magyarabb borászok. Mindenki tudja a szakmában, a tiltakozó borászok is, hogy annak nagy része magyar borrá maszkírozva kerül a polcokra. Hány olyat hallottunk már, hogy levetették a polcról a magyar bort, mert az valójában olasz vinkó?

És az a tiltakozó borász, aki tudja, hogy a borral foglalkozó szomszédja, sógora, a hegyközségi titkára, falujában a polgármester tartálykocsiszámra hozatja be az olasz löttyöt, de mire az kijön az udvaráról, már Ripityom Kadarkának hívják. Miért nem jelenti föl azt, aki rontja az ő tisztes megélhetését? Hogy ő is a mi kutyánk kölyke, meg holnap is a szemébe kell nézni? Igen, de ha magát nem védi meg, hogy védje meg őt a váro­si hatóság? Meddig jönne az olcsó olasz lötty, ha nem lenne rá kereslet? Erről mikor kezde­nek beszélni a tiltakozó magyar borászok?