Fél évszázada örvendezteti meg az embereket friss, ropogós házi kenyerével Samu Alfonzné. A herédi pékasszony minden nap éjjel fél tizenkettőkor kezdi a munkát, a helyieknek személyre szabva süti a kenyeret.
Messze földön híres a herédi házi fehér kenyér. Ez Samu Alfonznénak köszönhető, aki ötven éve dagasztja, gyúrja és süti az ínycsiklandó pékárukat. A kis falusi pékségbe az egész megyéből járnak, még az autópályáról is útba ejtik.
– Nálunk hagyományos módszerrel, adalékanyagok nélkül készül a kenyér, mégis egy hétig eláll – mondja büszkén, aztán meg is mutatja, hogyan készül a házi, magyar fehér kenyér. – Minden dagasztásból hagyunk egy úgynevezett kovászmagot, ez lesz az alapja a másnapi kenyérnek. Jófajta liszt kell hozzá, víz, só, élesztő, semmi más – szögezi le.
Fontos ismérve még a jó kenyérnek, hogy hagyják szépen megkelni, aztán az akácfatüzelésű házi kemencében sülnek, állandó felügyelet mellett. Már órákkal korábban begyújtják, hiszen a hamu izzásától lesz jó ropogós a kenyér.
Csak legyint, amikor a hipermarketekben kapható kenyerekről kérdezzük. Azt mondja mutatósak, de általában túl gyorsan, futószalagon készülnek, és nincs bennük kovász, ami a kenyér lelke. Ezért nyúlnak és hamarabb megromlanak. Az ő kenyerére ötven éve nem érkezett panasz.
A pékasszony nagy tiszteletnek örvend Heréden. Fejből tudja, hogyan szeretik törzsvendégei a kenyeret, kevésbé megsütve vagy ropogósan, mindenki a kedvére kapja. Specialitása még a mazsolás kalács, amiből esküvőre nyolckilósat is szokott sütni, a bukta sok lekvárral és a briós.
