Hans és Josie Schaffer 72 órán belült halt meg, tökéletes házasságuk zárult így le. 11 gyereket neveltek fel, több mint 130 unoka gyászolja őket.
Hans Angliában volt német hadifogoly a második világháború idején, amikor az egyik kimenő alkalmával megismerte az alig 14 éves Josie-t. A lány biciklije defektet kapott és ő sietett a segítségére. Ekkor megpecsételődött a sorsuk.
Hans 1947-ben szabadult, a következő évben összeházasodtak, és rögtön jött a gyerek is. Sajnos az első babájuk meghalt, de gyorsan követte a másik. További gyerekek születtek, Josie tizenháromszor szült, de mivel a 11. baba is meghalt születésekor, végül 11 gyermeket tudtak felnevelni, a legidősebb most 65, a legfiatalabb 48 éves.
2008-ban kerültek bele először a brit lapokba azzal a rekorddal, hogy 56 unokájuk és 43 dédunokájuk van, ma már ez a szám sokkal magasabb, de a családtagoknak is hosszas fejtörést okoz a számolás, ezért „szóvivőjük”, az egyik fiuk, Jonathan csak annyit mond, hogy valahol 130 és 140 között van az unokák és dédunokák száma. Ám most újra az újságokba került a tökéletes házaspár, sajnos most egy sokkal rosszabb hírrel. A 92 éves Hans és a 83 éves Josie meghalt, 72 órás különbséggel.
– Apámnak már három éve gyomorrákja volt, de elképesztő erővel harcolt, anyám mellett akart maradni – mesélte Jonathan az angol újságoknak. – Egész életükben olyan szoros volt köztük a kötelék, hogy soha egy napra sem hagyták magára a másikat. Ám sajnos életük három hetében külön szobában kellett aludniuk, olyannyira romlott az állapotuk. Amikor láttuk, hogy édesanyánknak órái vannak hátra, átvittük aput, hogy mellette lehessen az utolsó pillanatokban. Láttuk a szomorúságot a szemében. Ahogy anyu meghalt, tudtuk, hogy apánk feladta. Mély fájdalommal a szívében halt meg, tudván, hogy anyánk is elment.
Hans egész életében munkás ember volt, sokat dolgozott a család megélhetéséért, Josie otthon volt a gyerekekkel. A 80-as években Ausztráliába költöztek, de 13 évvel ezelőtt visszatértek Angliába, Bedfordban telepedtek le. A család egy része ezért Ausztráliában él, három gyermekük maradt ott, ketten Amerikában telepedtek le, a többiek Angliában élnek.
– Így, hogy most már több mint százharmincra rúg a családtagok száma, óriási őrület volt bármit is megszervezni. De valójában hozzászoktunk ehhez, amikor gyerekek voltunk, akkor is hatalmas volt a nyüzsgés mindig – mondta Jonathan.
– A szüleim titka az volt, hogy igazi lelki társra találtak egymásban, imádtak együtt lenni. A másik a humor, ami széppé tette az életünket. Apám szabadidejében szeretett kártyázni, de ez nem zavarta anyámat, valahogy nálunk sosem voltak viták, csipkelődések, hanem nyugalom, béke és szeretet. Elképesztően fognak hiányozni nekünk, csodás emberek voltak.
Ha több kell az átlagosnál! Keresse a Borsot a Magazinokkal!
