Asztalfióknak írt műve könyvként látott napvilágot, Amerikában máris odavannak a B. B. Vayk álnév mögé bújó Ványik Beatrix kötetéért. Máris őt tartják a Harry Potter-sorozatot író J. K. Rowling magyar utódjának. Itthon viszont alig ismerik.
Hogy lesz egy négydiplomás magyar közgazdászból Amerikában ünnepelt fantasyszerző?
Lehet, hogy furcsán hangzik, de én csak a gyerekkori vágyaimat, az írást és a rajzolást szerettem volna valóra váltani. Kétgyermekes családanyaként minderre a csemetéim alvásidejében jutott időm, ráadásul nem a nagyközönségnek, inkább az asztalfióknak, illetve Berni lányomnak és Ricsi fiamnak írtam. Bár utóbbi még kicsi hozzá, nekem már az örömet szerzett, hogy a lányomnak tetszik, és várja a folytatást. Az, hogy végül könyv lett belőle, a férjemnek köszönhető.
Tőle távol áll a fantasy, de kíváncsiságból elolvasta, s amikor a végére ért, rám nézett, és komoly szemmel azt mondta: ezt ki kell adnunk. Megtettük, A fekete láng ura – A vízgömb magánkiadásban jelent meg, s reklám nélkül is többezres rajongótáborra tett szert. Gondoltunk egy nagyot, megszületett az angol nyelvű változat, ám azt álmomban sem hittem, hogy a tengerentúlon nagyobb durranás lehet ebből, mint idehaza.
A kötete nem rendezte át a hazai sikerlistákat, ám a pár hete megjelent angol nyelvű kiadás több rangos amerikai könyvfesztiválon is tarolt. Mi a titka?
Egy kritikus úgy jellemezte a munkámat, hogy Tolkien és a magyar népmese különleges elegye. Nincsenek benne varázslók, sárkányok és boszorkányok, helyette a négy alapelemet személyesítettem meg, teljes világokat és olyan új kifejezéseket találtam ki, mint a ködleves, a harmat sufflé, a bazaltbéka vagy a tűzfajzatok kedvenc eledele, a kürtőkalács. A főhősöm, oldalán egy csodaszép, de általa nem is sejtett ősellenség lánnyal az oldalán egy kis magyarországi településről indul el, mely kísértetiesen emlékeztet nagyszüleim világára, ahol gyerekkoromban nyaraltam.
A visszajelzések alapján ez a környezet és számos népmesei elem újszerűen varázslatos az amerikaiak számára. Az egyik legnagyobb amerikai internetes oldalon, az Amazonon egytől egyig kiválónak értékelték a kötetemet. Pár napja a Readers Favorite is jelezte, hogy használhatom az ötcsillagos minősítésüket, amivel Jim Carrey kötetét is illették. Ám talán még ennél is izgalmasabb, hogy meghívtak a 2014-es Hollywood Book Festivalra, ahol különdíjjal jutalmazták a munkámat.
Ezen a rendezvényen az ítészeket az vezérli, hogy mely műveket látnák viszont legszívesebben a filmvásznon. A filmstúdiók pedig előszeretettel szemezgetnek a díjazott művek közül. Ráadásul nemrég bejelentkezett hozzám az amerikai Mill Valley Film Festival PR-igazgatója, Shelley Spicer, hogy tetszik neki a könyvem, dolgozzunk együtt.
Eljátszott már a gondolattal, hogy milyen lenne moziban viszontlátni a művét?
Igen, ráadásul jellemző volna, hogy egy magyar alkotó munkájára csak akkor figyelnek fel a hazájában, ha már külföldön tarolt. Egyébként szinte mindegyik karakteremhez eszembe jutott már egy-egy élvonalbeli sztár. Ha már szóba került, Jim Carrey tökéletes lenne Lángként, Jack Nicholson Tűzként, Richard Gere Szélkirályként, míg az Óceánkirálynőnek Natalie Portmant, Holdanyónak Emma Thompsont, Parázsnak Catherine Zeta-Jonest, Zápornak pedig a Harry Potter-filmekből ismert Emma Watsont tudnám elképzelni.
Ha már a Harry Potter szóba került, vannak, akik máris a magyar J. K. Rowlingként emlegetik...
Zavarba is hoznak vele. Bár mindketten édesanyák vagyunk, többrészes ifjúsági fantasyt jegyzünk, amit nem a siker miatt kezdtünk el írni, nem látok hasonlóságot. Talán csak azt, hogy egyikünk művét olvasva sem tűnik úgy, nő a szerzője. Ezen egyébként a közönségtalálkozókon rendszeresen meglepődnek a rajongók. Sok levelet kapok, melyben egy-egy szereplő sorsa vagy a történet alakulása miatt ragadnak tollat az olvasók. Óriási visszhangot váltott ki például az első kötet egyik kulcsfigurájának halála.
Nem fél a hirtelen jött népszerűséggel járó nyomástól?
Halak az aszcendensem, így vágyom a bátorítást, de Ikrek jegyűként a stresszhelyzet kifejezetten ösztönöz. A siker nem a fejembe szállt, hanem a munkámba, úgyhogy szárnyalok. Már az első kötet is közel ötszáz oldalas, ahogy a folytatások sem lesznek vékonyabbak. Eredetileg trilógiában gondolkodtam, de most már megvan a negyedik rész vázlata is. Az idén várható második, jóval sötétebb rész borítóján A fekete láng ura – A Tűzfehér felirat olvasható majd, ám a harmadik és negyedik rész címe még előttem is titok. Azt viszont pontosan tudom, hogy miképp és mely szavakkal ér majd véget az utolsó kötet.
