A térség egyetlen profi teniszpályája található a 127 fős településen, Besencén. A községről forgatott filmet Európa több országában bemutatták. A lelkesedés a kezdetek óta sem hagyott alább, a helyiek rendszeresen gyakorolják a ritörnöket, szórják az ászokat.
Nem látni lézengő kölyköket, ténfergő felnőtteket a napsütéses májusi délután az apró baranyai község, Besence utcáin. Munka és iskola után ugyanis, aki teheti, teniszütőt ragad, és azonnal elindul a térség egyetlen profi, salakos teniszpályája felé. A községben 2011-ben, uniós pénzből építették a pályát.
Sokan nem értették, minek egy olyan helyre teniszpálya, ahol majd munkanélküli mindenki, ráadásul a tenisz a gazdagok sportja. A humorosabbja, persze ebben is csak a viccet látta: mondván, ezeknek legalább van ideje játszani, és ki tudja, lehet, hogy egy nap ott is mindenkit Nadalnak fognak hívni.
– 2007-ben nyertünk 41 milliót egy pályázaton. Ebből képzéseket indítottunk, elméleti és gyakorlati oktatással. A gyakorlati része a saját házuk rendbehozatala volt – mesélte a Borsnak Ignácz József, a község polgármestere. – Munkát adtunk az embereknek. A pénz többi részét turizmusra és ifjúságfejlesztésre szántuk.
Az ötletet végül egy spanyol tanulmányút adta, ott ugyanis a hátrányos helyzetűek foglalkoztatottságát teniszpályával és egy kertészettel segítették. Mi ezt próbáltuk megvalósítani – mesélte a falu első embere.
A teniszpálya megépült, felnőttek, gyerekek, idősek és fiatalok egyaránt birtokba vették. Mindenki kapott saját ütőt, labdákat, Besencén hirtelen mindenki teniszrajongó lett, még olyan asszonyok is nekiálltak ütögetni, akik azelőtt azt sem tudták, mi fán terem ez a labdajáték. Egy magyar forgatócsoport filmet is csinált róluk Besence Open névvel, amelyet Európa legjelentősebb filmfesztiváljain nagy sikerrel vetítettek, díjakkal jutalmazták. A Magyar Televízió egyébként jövő szerdán tűzi műsorára.
A hírnevet szerzett kis ormánsági falu lakóit – jó magyar szokás szerint – sokan mégis megmosolyogták, több helyen kifigurázták őket. – A helyieket elkeserítette a gúnyolódás, de szerencsére mégsem roppantak össze – folytatta a polgármester. – Saját ültetvényeinken dolgozunk, megélhetésre termelünk, mindenki rendesen dolgozik.
Sőt büszkeségüket, a teniszpályát is nagy becsben tartjuk. – Amikor a forgatóstáb leköltözött a faluba, edzőnk is lett, nyári táborunk. A játék azóta is roppant népszerű, és büszkén mondom, hogy páran nagyon sokat fejlődtek. De a többiek sem tették le az ütőt, aki csak teheti, lenéz ütögetni délután.
A nap közben földeken dolgozó férfiak is leugranak estefelé egy játékra. – De nem ám ebben a cipőben, ez a földre van. Ezzel rá sem engednének lépni a pályára – mondja öntudatosan a Borsnak az egyik melós. – Van oda ám külön cipő – mosolyog.
Ahogy az iskolabusz hazahozza a fiatalokat, ütőért nyúlnak, mennek gyakorolni. A kis Robika alig magasabb az ütőjénél, de őt ez nem zavarja. Amíg a gyerekek játszanak, mások bemelegítenek a következő partira. Maga a polgármester is leszalad egy esti játékra. Előfordul, hogy a szomszéd településről telefonálnak, hogy jönnének játszani: – Szerencsére a gazdaságot, a játékot és a pályát is megbecsülik. Kemény munka volt idáig eljutni, de megérte! – mondta.
