Emlékszel Geszti Péter zenés komédiájára? Több mint 25 éve, hogy nem nevetett senki sem a Kalózokon

Ha magyar zenés filmekről van szó, nagy tétben mernénk fogadni, hogy most mindenkinek a hamarosan 2. résszel jelentkező sikermozi, a Hogyan tudnék élni nélküled? jut először eszébe. Nem véletlen, hiszen Ember Márk és Törőcsik Franciska rekordot rekordra halmozó alkotása kimaxolta a műfajt, ám nem minden honi mű tudott felejthetetlenné, vagy legalább közepesen elfogadhatóvá válni a zsáneren belül. A legrosszabb magyar filmek nyomába eredő sorozatunk következő áldozata, a Kalózok címre keresztelt Geszti Péter szkriptje és zenéi alapján, Sas Tamás jóvoltából megfilmesített katyvasz is utóbbi kategóriába esik.

A magyar rádióhullámok kalózai

Bár a cím alapján rögtön egy kosztümös karibi kavalkádot képzelhetünk magunk elé egy balkáni Jack Sparrow-val az élen, ám a Kalózok esetében erről szó sincs, pedig a Hollywoodba hamarost visszatérő Johnny Depp magyar hangja, Király Attila is itt van.

Nem, Sas Tamás filmje kalózrádiós fiatal srácokról, név szerint Pipiről és a sorozatunkban már nem először felbukkanó Bodó Viktor által alakított Maxról szól, akik ki akarnak törni az underground világából, hogy a korszakot meghatározó rádiózás szakmájának legnagyobb sztárjai legyenek. Barátságuk közé azonban hamar éket ver, hogy csak egyikük kap erre lehetőséget, majd aztán a Gubás Gabiért folytatott harc is ellenségeskedést fabrikál az öröknek hitt barátságból.

Ebből a filmből hiányzott ez meg az, de nem a Jazz+Az

A Kalózok forgatókönyvét és zenéjét szerző Geszti Péter lázálomba illő zenés vígjátékából csak két dolog hiányzott: a zene és a vígjáték. Félreértés ne essék, slágerek természetesen bőven vannak, de egyik sem passzol fikarcnyit sem a cselekményhez. A teljesen random Jazz+Az-bejátszások igazából csak úgy a semmiből megjelennek két jelenet között, hogy kitöltsék a minimális játékidőt, és a mini videóklipek úgy peregnek le a Kalózok történetéről, mint a vízcseppek egy jól megérett alma héjáról.

Ami pedig a poénokat illeti: Az ezredforduló környékén mind a hollywoodi, mind a nyugat-európai vígjátékok esetében népszerű téma volt a fiatalok ébredező szexualitásának ábrázolása, emlékezzünk csak vissza a Hangyák a gatyában vagy az Amerikai pite-filmekre. A Kalózok humorvilágában is némileg, nem túl tolakodóan ezt lehet felfedezni, bár ez itt inkább csak egy-két erotikus jelenetben és nem kevés, nem kicsit szexista, Mórickát is megszégyenítő szőke nős poénban mutatkozik csak meg.

A kevesebb Geszti Péter néha több

Noha fentebb már leírtuk a Kalózok szinopszisát, és az alapján még egy egészen izgalmas végeredmény is kilyukadhatott volna belőle, de mégsem így történt. A karakterek pont olyan idegesítőek, mint amennyire fárasztóak a poénjaik, a szkript több ponton is szétcsúszik, a szerelmi szál összecsapottnak hat, a szereplők pedig a semmiből hazudtolják meg addig felvázolt jellemüket: Elég csak Pipi arcoskodásából fakadó tragédiájára gondolni, ekkor pedig egy furcsa, a filmtől teljesen idegen, drámai vonal furakodik be a cselekménybe.

Ha esetleg Geszti Péterék ugyanannyi energiát fektettek volna a forgatókönyvírásba, mint amennyit az önpromócióba toltak, talán a nézők gyomra is könnyebben fogadta volna be a Kalózokat.

Végszó

Utólag visszatekintve a Kalózokra is rá lehetne égetni a „Sas Tamás miatt nem sikerült” billogot, de a rendező igazából itt pont tehetetlen volt. Bárkit felkérhettek volna arra, hogy foglalja el a direktori széket, egy 90 perces albumreklámból senkinek sem sem lett volna könnyű dolga egy élvezhető, épkézláb filmet varázsolnia. Egy korabeli villámkritika azt a kérdést tette fel, hogy erre a filmre vajon fog-e bárki is emlékezni 5 év múlva, és jelentjük, igen, ugyanis a Kalózoknak méltó helye van a legrosszabb magyar filmek között, emiatt pedig érdemes emlékezni rá.