Dajka Margitnak egy igaz szerelme volt, a színjátszás. Ezenkívül egy férfit szeretett tiszta szívből. Az imádott férfi Lajtos Árpád volt, aki úgy szerette nejét, hogy miután Margitka meghalt, saját életének is véget vetett.
Margit egy szegény nagyváradi család utolsó, tizenharmadik gyermekeként született. Édesapja italozó ember lévén nem dolgozott, a gyerekek segítettek be imádott édesanyjuknak.
Margit már hatévesen újságot árult, egyik kedvenc vevője – és egyben első szerelme – maga Ady Endre volt. Tízesztendős sem volt még, amikor bement a helyi színház pénztárosnőjéhez, és közölte, hogy színésznő akar lenni. Szándékát komolyan vették, a negyedik elemi befejezése után szinte beköltözött a színházba. 1927-ben látta meg őt Horváth Árpád, a Nemzeti Színház igazgatója, és Magyarországra hívta, Hódmezővásárhely, Miskolc és Szeged érintésével 1930-ban került Budapestre.
A miskolci társulatban ismerte meg Kovács Károly színészt, a kapcsolat egyéjszakás kalandnak indult, házasság és 13 évnyi együttélés lett belőle. Válásukban közrejátszott, hogy időközben hozzájuk költözött Margitka édesanyja, valamint az is, hogy az asszony jóval sikeresebb volt, mint a férje.
Nem sokáig temette házasságát, 1940-ben vált el, a következő évben már együtt élt Kolczonay Ervin filmproducerrel, aki a háború után Párizsba menekült. Addig azonban számos viszontagságon ment keresztül a színésznő, zsidókat bújtatott, és gyakran lépett fel a frontszínház tagjaként. E minőségében ismerkedett meg Ukrajnában Lajtos Árpád tiszttel, de szerelmük nem tarthatott sokáig, Margitot hazavezényelték.
Abban a hiszemben, hogy szerelme meghalt, Bakay Lajos színésszel került össze és éltek együtt 1956-ig. Lajtos Árpád családja is titokban tartotta, hogy a férfi 1948-ban hazatérhetett, de mint a magyar hadsereg volt tisztjét meghurcolták és 12 évnyi börtönbüntetésre ítélték.
Szabadulása után azonban felkereste a színésznőt, aki fejvesztve rohant szakadt ruhában kóborló párja elé, és ettől fogva elválaszthatatlanok voltak. A roppant művelt, három nyelven beszélő, intelligens férfi nem kapott állást, alkalmi munkából élt. De kapcsolatuk kiállta a próbát, sőt az örök ellenzéki Dajka Margit még rá is tett egy lapáttal, tüntetőleg imádta mellőzött, megalázott férjét.
Gyermekük nem született, életük Margitka karrierje körül forgott, ő viszont igaz és odaadó asszonyként ellátta az otthoni kötelességeit. Annak ellenére, hogy rossz alvó volt, korán kelt, minden reggel bevásárolt, és megfőzte ura kedvenc ételeit, olykor a forgatások is azért szüneteltek, mert Margitka a bádog éthordóban ebédet vitt az urának. Így teltek éveik, a színészlegenda nem titkolta, hogy igaz szerelme a hivatása, egy-egy szereppel olyannyira azonosult, hogy olyankor a mindennapjait is abba a személyiségbe beleolvadva élte meg. Ebben az örökös lángolásban és átalakulásban tökéletes, megértő partnere volt a férje.
Dajka dacosságát 1967-ben elégelte meg a rendszer, ekkor nyugdíjba küldték, de szerencsére a filmszerepek továbbra is megtalálták. Egészségi állapota 1983-ban kezdett romlani, tüdőrákot állapítottak meg nála. Senkit nem engedett közel magához férjén és a szintén nagybeteg Ruttkai Éván kívül. 1986-ra áttéteket találtak a szervezetében, állapota egyre aggasztóbb lett, férje minden idejét vele töltötte a kórházban. Május 25-én Lajtos a színésznő utolsó perceiben is rajongással simogatta a kezét. Még beszélt ismerőseivel telefonon, de elhallgatta Margitka halálát, majd hazaérve főbe lőtte magát.
Utolsó kívánsága az volt, hogy feleségét ne temessék mellé, mint börtönviselt ember nem akart rossz fényt vetni imádott felesége emlékére.
