Megrázó videóriportot készített több észak-koreai menekülttel az Amnesty International. A szereplők őszintén beszélnek a brutális testi-lelki kínzásokról, amit a munka -és haláltáborokban kellett elviselniük. Legtöbbjüknek mai napig rémálmai vannak.
Észak-Korea közel 25 milliós népességéből nagyjából 200 ezer embert tartanak fogva politikai bűnözőkként, különböző haláltáborokban – írja a Daily Mail. Ezekből a börtönökből a legtöbb esetben az elítéltek egyetlen menekülési lehetősége a halál. Azonban néhány rabnak sikerült a szinte elképzelhetetlen, élve kijutott. Velük forgatott megrázó kisfilmet az Amnesty Interneational, melyben a menekültek őszintén mesélnek arról, mi folyik a táborokban.
Kim Young Soon kilenc évet töltött egy munkatáborban, mert arról pletykált, hogy egyik barátnőjének viszonya volt Kim Dzsong Illel. Az asszony egész családját, idős szüleit és négy gyerekét is a táborba küldték vele együtt. A nőn kívül mindannyian meghaltak a kemény munka és az éhezés következtében.
Joo Il-Kim egykori őrnek is rettenetes emlékei vannak a haláltáborról. Elmondása szerint éjszakánkén alig tud aludni a rémálmoktól és minden percben kísértik a szörnyűségek, amiket látott. Elmondta, bevett szokás az őrök között, hogy a tábori nőket megerőszakolják, majd brutálisan kivégezik, hogy ne derüljön fény a szexre.
A terhes nőkkel szintén kegyetlenül elbánnak a táborokban, mondta el Park Ji-hyun. A fiatal nő elárulta, mikor egy asszony megérkezik a szögesdróttal elkerített táborba először terhességi tesztet csináltatnak vele. Amennyiben kiderült, hogy asszony várandós, addig dolgoztatják, míg el nem vetél.
A rabok nagy része az éhezésbe hal bele, azonban sok embert a tábor vezetői végeznek ki. Joo elárulta két módja van a nyilvános kivégzéseknek. Az egyik, mikor a fogvatartottal kiásatják a saját sírját, majd egy fémből készült kalapáccsal halántékon vágják. A másik pedig akasztás, melyet gumis kötéllel hajtanak végre.
A menekültek abban reménykednek, azzal, hogy nyilvánosságra hozzák a történeteiket, változást hozhatnak az szülőföldjükre. – Az embereknek a világon tudniuk kell arról, hogy mi folyik valójában Észak-Koreában. Ha az igazság nyilvánosságra kerül, változás fogja követni – mondja reménykedve az interjúban az egykori börtönőr.
