„Nem telik el úgy nap, hogy ne azon gondolkodjak, mit tettem, azt gondolom, hogy ezért a börtön nekem kevés” – így fakadt ki a Győri Ítélôtáblán az az asszony, aki egy családi vita során megölte élettársa édesapját.
Huszonhét négyzetméteren éltek és állandóan italoztak ők hárman: a nő az élettársával és annak 66 éves apjával – írta a Kisalföld. – 2012. január 27-én Füzi Gáborné egy vita során késhez nyúlt. A vécé felé hátráló, s a deszkára legörnyedt 66 éves férfi szívébe döfte a pengét. Hiába szorította el az asszony rögtön ezután övvel a sebet, hiába hívott mentőt a szomszéd telefonján, a férfi szinte azonnal meghalt.
Füzi Gábornét kilenc év börtönre ítélte kedden a Győri Ítélőtábla. Az ügyvéd amellett érvelt, hogy védence tettét erős felindulásnak minősítsék, ám a tanácsvezető bíró leszögezte: ezt semmi nem támasztja alá, s azt sem, hogy Füziné jogos védelmi helyzetben cselekedett volna.
A tárgyaló padsoraiban egy ember, a sértett fia ült csak, akivel a volt élettárs – úgy tudjuk – most is tartja levélben a kapcsolatot. A férfi nem a halottat, hanem gyilkosát vette védelmébe a bíróság előtt, kifejtette, hogy apja valóban kiszámíthatatlan volt, egyszer őt is megtámadta tévézés közben, előzmény nélkül. A legdrámaibb pillanat azonban kétséget kizáróan az volt, amikor az asszony beszélt az utolsó szó jogán.
Először fel akart olvasni valamit, de meggondolta magát. Elnézést kért, amiért hátat fordít a bíróságnak, a mögötte ülő élettársra nézett, és elcsukló hangon ezt mondta: „Nagyon sajnálom, amit az édesapáddal tettem, nem volt szándékomban őt bántani, még ha nem is volt jó köztünk a viszony.”
Ezután a bírósághoz fordult, és így zárta szavait: „Csak azt az egyet kérem önöktől, hogy ne börtönre, hanem fegyházbüntetésre ítéljenek – itt már sírt az asszony. – Mert nekem nem telik el úgy nap, hogy ne azon gondolkodjak, mit tettem, és azt gondolom, hogy ezért a börtön nekem kevés.”
A fegyházban az elítélt életrendjének minden részletét irányítják és ellenőrzik. Az intézeten belül is csak engedéllyel és felügyelet mellett járhat. Ezzel szemben a börtönben még a rövid eltávozás is engedélyezhető, amelynek időtartama a szabadságvesztésbe beleszámít. Kovács Tamás tanácsa változtathatott volna az ítéleten, de nem tette meg.
Bűnbocsánatot akar önmagától
Minden embernek van egy énképe önmagáról. Amikor valaki olyat cselekszik, ami a saját belső énképe, értékei ellen van, úgy érzi, hogy meg kell bűnhődnie – nyilatkozta a Borsnak Végh József kriminálpszichológus.– Ahhoz, hogy újra egészséges, tiszta embernek érezze magát, pontos elképzelése van arról, hogy milyen büntetést érdemel.
Erre való a különböző vallásokban a bűnbocsánat és a gyónás. Ez az asszony az identitástudatát úgy tudja visszaszerezni, ha a saját értékei szerint kellőképpen megbűnhődik azért, amit elkövetett, így lesz képes újra tisztességes embernek érezni magát.
Még több hírért kattintson Facebook oldalunkra!
